Lilu szeptemberi sulimunkái

2 hónapos összefoglaló :)

nos, igen, augusztus közepe már elég régen volt, idegileg megszenvedtem a nyár utolsó 2 hetét, a nagy magyarországi nyüzsgés után unalmas, esős, házbaszorulós napjaink voltak, a gyerekek csak veszekedtek, verekedtek, minden egyes nap fénypontja a délutáni alvás volt, végre egy kis csönd :)

ezután elkezdődött az iskola, óvoda. Lilu senior infant osztályba ment, ez kb az otthoni nagycsoportos ovival egyenlő, leszámítva az írás, olvasás és matekozás tényét. írül is intenzívebben tanulnak, úgyhogy felköthetem a gatyám... tanulok vele én is. most épp a "köszönöm"-nél tartunk, ami írül "go raibh maith agat", de a legjobb ahogy kiejtik, mert köszönő viszonyban sincs az írással: "gora mahagat"... szóval köszi. Liluci írása nem túl szép, nem jól fogja a ceruzát (de neki úgy kényelmes... ilyenkor nem tudom, hogy erőszakoljam-e a helyes, de számára kényelmetlen fogást, vagy ne?), kicsit görcsösen ír. azt hiszem én is ilyen görcsösen író voltam, de apukája kézírása is olvashatatlan, szóval... az olvasása ügyes, sokat fejlődött már most, az első hónapban.

Mancus ovis lett :) elkezdődött a pre-school, ez minden hétköznap délelőtt ingyen ovi. de mivel nem akartam őt megsétáltatni ovi után, ha gyalog megyünk Liluért, így ráfizetünk egy kicsit és valamikor 2-3 között hozzuk el. hihetetlenül sokat változott a hozzáállása az ovihoz, nagyon szeret járni, megtanulta végre a gyerekek nevét, barátai vannak, jól érzi magát. egyetlen egyszer sem reklamált, hogy menni kell. rohamosan fejlődik angolból is, szinte minden nap új szóval jön haza :)

Valen elkezdett rosszalkodni, most, hogy unatkozi is van alkalma délelőttönként. a dackorszak is beköszöntött, nemrég a "nem"-et is megtanulta mondani. csak olyan dolgokat szeretne csinálni, amit nem szabad, veszélyes. és persze halálosan megsértődik és nagyon sír, ha nem engedek valamit. földönfetrengős hisztit is produkál, de nagyon vicces, mert nem eldobja magát és őrjöng, hanem óvatosan lefekszik, és úgy őrjöng :-D még soha nem láttam ilyen csibészfejű kisfiút :) a mindene az autózás, az autók... minden szembejövő autónak integet, a kukásautót pedig addig kell állva nézni, amíg látható. ha épp utcán futunk össze vele, ez 10 perc egyhelyben-ámulat.

egész jól lehet már vele sétálni, kezdi érteni a járdán közlekedés lényegét, de ha meg kell fognom a kezét, attól kiakad. szóval azért én még jobban szeretem őt babakocsiba zárni.

van egy alvós Fáncsikája (ahogy ő mondja "Kakka"), akit mindenhova cipel, nagyon cuki!

a lányokat beírattam úszni, már 6 hete járnak, eleinte nagy volt a lelkesedés. Mancit nagyon féltettem, mert otthon a strandon szörnyen bátortalan volt, de itt magához képest nagyon ügyes! Lilu pedig a többiekkel bőven egy szinten van, bátran csinálja a feladatokat. mostanra ott tartunk, hogy Lilu rájött, hogy ebben a dologban nem nyerni kell, így már nem nagyon érdekli, egy alkalommal ki is hagyta az úszást, mert annyira sírt, hogy nem akar menni, hogy megengedtem neki, hogy egyetlenegyszer velem együtt csak nézze. Mancika pedig egy csomó feladathoz bátortalan, így az óra felénél általában teljesen félrevonul (tipikus Manci!). szóval nem vagyok teljesen boldog az úszással, de mivel úszni tudni kell, így járunk majd tovább. 8 hetesek a kurzusok, most azon gondolkodom, hogy tartsunk-e szünetet két sorozat között, vagy ne? hát, majd meglátjuk.

Benci veséje meggyógyult, szeptember közepén kivették a sztentet belőle, a kő is eltűnt. elkezdte a szakács sulit, minden csütörtökön iskolába jár. (csütörtökön van a lányok úszása is, így sajnos apuka még egyszer sem látta milyen cukik... szóval ezzel variálni kell majd.). közben ő is 31 éves lett, szakácskabát-tortát kapott :)

az utolsó beszámolnivaló, hogy a lányok haját levágattuk! Mancinak muszáj volt, mert teljesen összevissza frizurája volt, csúnyán elvékonyodott véggel, Lilut meg már nagyon untam fésülni, borzalmas hisztiket vágott le közben... és hát az én kis ikreimnél nem lehet olyat, hogy az egyik így, a másik úgy... ha vágunk, mindkettőnek vágunk!