izgalmas nap volt tegnap és még izgalmasabb éjszaka. reggel már orrszívással kezdtem, mert gyanús szörcsögést véltem felfedezni. semmi sem jött a makika orrából, de azért csempésztem egy kis cebion-cseppet a tejcibe biztos ami tuti, és felhívtam a dokinénit, hogy levigyem-e megmutatni. azt mondta, egyelőre csak annyi a teendő, hogy orrszívás, cebion, nasivin. ha rosszabbul lesz hétvégén, ügyelet. na ezt azért nem szeretném megérni.
közben nagyon izgalmas telefonhívást kaptam, Józsa reggel (hajnal) óta kórházban, úgy tűnik babácskája végre elhatározta, hogy megmutatja magát... hát mondanom sem kell, egész nap tűkön ültem, de elég lassan haladtak a dolgok. szegény kis Jozefkám!
szóval így telt el a nap, délután vendégeink is voltak, Gabóca és Imruka (hihi, ők nem egy pár, két csajocska, régi kolesztárs-barátnők). jó is volt, hogy jöttek, kicsit elterelődött a figyelmem az izgalmakról. bemutattuk nekik, hogy milyen ügyesen tudunk orrszívni, aztán elmentünk sétálni, ahol mindenki kipróbálta milyen jó dolog a babakocsi-tologatás.
estére már nagyon szörcsögött Lilukám. szopi, orrszívás, szopi, alvás. háromszor is visszasírt, mire el tudott aludni. aztán 11 körül nagyon keserves sírásra ébredtem, édesem nem igazán kapott levegőt átköltöztettem a nagyágyba (előtte befenyítettem apát, hogy ne merészeljen mozogni álmában, mert most hármasban alszunk) és óránként orrszívás, vigasz-szopi. én nem sokat aludtam, csak bámultam a makikát, hogy veszi-e a levegőt, és próbáltam a jelenlétemmel nyugtatni, és nagyon-nagyon sajnáltam őt, olyan pici, nem is érti mi történik vele...
hajnalban érkezett az sms: "12óra06... nagyon szép" szóval Józsám boldogsága kibújt végre, jóóól megváratta anyuját és apuját, de lényeg, hogy kint van! nagyon nagy boldogság ez, kicsit el is kapott a nosztalgia... reggel persze megkaptam a magamét, a Józsa milyen jó fej, elérzékenyül szülés közben, nem ám úgy mint én, hogy csak magammal foglalkoztam, hogy nekem mennyire fáj, nem a babával, nem a férjemmel (??? apa furi, őt kellett volna szórakoztatnom szülés közben ??? na majd a következőt ő szüli és megbeszéljük ) és különben is, mit vagyok én oda a 8 órás szülésemmel, amiből "csak" 4 óra volt kibírhatatlan... mások meg egész nap szülnek. jó, bevallom, én nem bírtam volna ki. Jozefka egy hős, egy csillagvirág, egy amazon, és mindeközben ősanya, kedvesanya, jóanya.
drága kis Lilum olyan 5 körül egész mélyen elaludt, reggel 8-kor ébredtünk pont egyszerre, szívás, reggeli szopi, mosoly-hegyek. hatalmas megkönnyebbülés, hogy túl vagyunk az éjszakán, ennél már csak jobb lehet, elindultunk a gyógyulás útján.
nagyon szomorú vagyok, hogy Lilu és a saját taknyosságom miatt nem tudom meglátogatni Józsát és a kislányát, de a Benci bemegy munka után és egymillió képet készít róluk (remélem) és amint lehet mi is röpülünk ismerkedni :)
JÓZSA! HATALMAS GRATULA NEKTEK!
MAKIKÁM! GYORSAN GYÓGYULJ MEG!
.jpg)
