Benci kórházban

csütörtök reggel 5-kor felkeltett Benci, hogy jojjek gyorsan, mert neki annyira faj a hasa lent, hogy csináljak valamit. fájdalomcsillapítót már bevett, de nem használ. nem volt mit tenni (és ilyenkor azért nagy segítség, hogy a szomszéd utcában haverok laknak), felhívtam Janit, hogy vigye el legyenszíves a kórházba az ügyeletre.

Benci elment, de hamar hívott is (reggel fél 7-kor), hogy úgy néz ki veseköve van, de még várják a röntgen eredményt és az orvost, hogy mi lesz. én felöltöztem, ha menni kell érte, már csak a gyerekekkel bajlódjak. aztán eltelt egy óra, kettő... telefonja kikapcsolva.

fél 10 körül hívott, hogy olyan fájdalmai vannak, hogy morfiumozni kell, meg még vizsgálják, vesefestik, satöbbi, majd hív. ha le nem merül.

11 óra, 12... semmi hír. felhívtam Geroldot, hogy ugyan menjen már be és kerítse elő, mert nagyon aggódom. bement, meg is találta, még mindig vizsgálnak valamit, még mindig várnak valamire. szuper.

én közben elhoztam Lilut a suliból, és fél 3-ra elmentem velük letudni a kötelező hallás- és látásvizsgálatot. legalább csinálok valamit, nem a telefon mellett őszülök. a vizsgálat jól ment, Lilu füle, szeme jó. amikor végeztünk, hívtam Geroldot, hogy mi van. épp felénk tart, mert kell be kell vinnie Bencinek kórházi cuccot, műteni fogják. mivaaaaan??

van vesekő, de emellé (vagyis valószínűleg emiatt) valami a vesénél(ben?) megrepedt, és meg kell műteni, mert a hasába szivárog aminek nem kéne. 

itt egy kicsit elkapott a szédülés, reggel még vesekőről volt szó, most már repedés meg műtét, és még csak be se tudok menni, Gerold már dolgozni ment, a gyerekek meg a nyakamon... nem baj, este majd ha kap szobát bemegyünk. nem kapott szobát, nem tudtunk bemenni. este úgy feküdtem le aludni, hogy lassan egy napja nem láttam a férjemet, aki betegen, kétségbeesve, egyedül fetreng valami várószobában, és azt se tudja mi lesz és mikor... 

reggelre kicsit összeszedtem magam, beszéltünk fél 8 körül, hallottam a hangján, hogy ő is jobban van, aludni is tudott (de jó neki :). Lilut nem vittem el suliba, hogy ne kelljen majd érte menni, Valen alvása után áttelepültünk Geroldékhoz, ők közelebb laknak a kórházhoz, és vigyáznak a gyerekekre, ha kell. 10.19-kor írt sms-t Benci, hogy viszik műteni. de rá se kellett néznem a telefonra (fönt pakoltam), 10.27-kor egyszerűen megéreztem, hogy most történik valami. 

11 körül értünk a Geroldékhoz, Gunta is otthon volt, mert csak estére ment dolgozni, így délben Gerolddal ketten mentünk be a kórházba. műtét előtt még nem kapott szobát Benci, így volt egy körünk, mire kiderítettük, hogy hol is keressük. fel is mentünk arra az osztályra, ahol megtudtuk, hogy túl van már a műtéten, de még a lábadozóban van, várni kell rá. Gerold 1-kor elment a gyerekeket intézni, én még 2-ig kellett, hogy várjak Bencire.

már egész jól nézett ki, ahogy betolták a szobájába, azt ugyan még nem tudtuk mi történt a műtét alatt, de szerencsére vágás, szúrás nem volt rajta (tehát csak kukin keresztül szórakoztak). egy csövet építettek be neki, ami leveszi a terhet a vese sérült részéről, hogy gyúgyulni tudjon. az még kérdés volt, hogy a kővel mi lett/lesz. fáradt volt Benci, csukódtak le a szemei, így otthagytam pihenni.

közben Gunta elaltatta Valent, a csajok Rolfyval bandáztak. én kb két napja nem nagyon ettem, a gyomrom nem vette be a kaját az idegtől. na ott leültem és egy órán keresztül zabáltam :) durva dugó volt, így nem akartam hazaindulni, meg vártam azt is, hogy hívjon Benci, hogy mit mondott az orvos (a nővér kecsegtetett minket a lehetőséggel, hogy este el is engedik). 

fél 5 körül hívott Benci, hogy ott járt végre a doki, a csövet betette, a kő viszont el van akadva valahol, még ránéznek újra ultrahanggal reggel, hogy zúzni kell, vagy műteni később, úgyhogy hazamenet még nincs. de azért mi menjünk be, mert úgy szeretné látni a gyerekeket!

6-kor elindultam, rettegtem a kórháznál parkolástól, de szerencsére nem voltak sokan. kirámoltam a gyerekeket a kocsiból, és megkerestük apát! ők is már két napja várták ezt a percet... nem sokat maradtunk, a gyerekek nem annyira alkalmasak a kórházi létre, én már alig láttam a fáradtságtól (ennek meg is lett az eredménye hazafelé, meghúztam a kocsi oldalát. azt hittem elférek.)

most várom, hogy mikor hív a férjecském, hogy mi lesz. mit mutat az ultrahang, mikor jöhet haza... szerencsére Gerold ma is ráér, hogy segítsen nekünk.