a kutya!

tavaly májusban kezdődött a történet, amikor a kutya után vágyakozásom erős akaratba fordult át. hozzá is láttam, hog elmerüljek a kutyafajtákban, és több napos tanulmányozás és tesztelgetések után megtaláltam az álomfajtát: boston terrier. 

itt jött a csalódás, Írországban csak szaporítók vannak, tenyésztő egy se! Észak-Írországban és Angliában vannak tenyésztők, az ő kutyáik ára 2000 eurotól kezdődtek... ez Benci kb másfél havi fizetése... aztán eszembe jutott, hogy már eltörölték azt a bizonyos 6 hónapos karanténos törvényt, így elkezdtem Magyarországon kutakodni, kérdezősködni. szerencsére van egy kutyabolond barátnőm, aki tudta kit kell megkérdezni boston terrier ügyben :)

miután kiválasztottam a tenyésztők közül a 4 legszimpatikusabbat ránézésre (honlapranézésre...), írtam nekik levelet. és rögtön ki is derült kivel is vagyok egy hullámhosszon: Atlantisz Kennel Tiborjával és Andreájával :)

itt hosszú levelezés, ismerkedés kezdődött, nyáron meg is látogattuk őket. 

szeptember elején pedig már pocakos volt Tia, az anyukakutyi :) ezután csak várakoztunk. ez volt a világ leghosszabb két hónapja, de aztán 2013. november 4.-én megszülettek a kicsik. közülük a középső lett a mi Csipink (Csipesz, keresztanyja Lilu).

már csak vártuk, hogy elég nagy legyen egy nagy utazáshoz Magyarországról Írországba. szinte kétnaponta kaptuk róla a friss képeket, de így is lassan telt... 

január 20-án aztán elhagyta Magyarországot, és 23-án megérkezett hozzánk!!

tökéletes kiskutyi, kedves, bújós, olyan, mint egy cica, csak sokkal jobb, mert lehet vele játszani :) a gyereknevelés után meglepően könnyű tanítani, az ül és fekszik már egész jól megy, a szobatisztaság tökéletes, ha nem esik az eső, ha esik, akkor azért bajban vagyunk, mert teljesen kiakad tőle, és nem hajlandó gyorsan pisilni-kakilni, hanem behozza... a pórázas sétát is lelkesen gyakoroljuk, kicsit lassan halad, de már három háznyira sikerült elsétálni :-D féltem kicsit tőle, hogy a gyerekek majd nem bánnak vele megfelelően, de erről szó sincs. imádják, simogatják, a kertbe kiengedik, lesik hogy be akar-e jönni, játszanak vele, főleg Lilu. egyszerűen ebben a kutya-sztoriban minden tökéletesen működik. bolDOG vagyok :) (szar szóvicc a végére haha)

Mancibogár 4 éves lett

4 éves a drágám, olyan nagy már, de mégis olyan kicsi :) valahogy Lilut mindig nagynak látom, Mancit meg kicsinek, tökmindeg mennyi idősek :-D Valent hagyjuk is, ő csecsemő :)

sajnos épp betegség tombol nálunk, így elég nyávogósra sikerült a szülinapos napja szerdán, de azért összedobtam neki egy tortát gyorsan, hogy el tudja fújni azt a 4 db gyertyát :)

Manci még mindig benne van kicsit a kétévesek dackorszakában, bár talán egyre kevésbé (csak el ne kiabáljam). szeptember óta minden nap jár oviba, és nagyon nagyon szereti, van egy legjobb barátnője, Megan, és megbarátkozott a fiúkkal is. ő is azt csinálja, amit anno Lilu, ha hazaér az oviból, angolul dumálgat magában játék közben. 

hogy számadatokat is írjak, 99 cm, 16,5 kiló, 10-es cipőt hord, 4-5 évesekre való ruhát. 

Liluval igazi testvérek, imádják-utálják egymást. Valennel teljesen más a kapcsolata, számára ő a terelgető nagytesó. mostanában lett Mancinak akarata, eddig minden  szituációban engedett Lilunak, mostanában ez teljesen ellenkezőjére fordult, legtöbbször Lilu kényszerül behódolni. ettől függetlenül, ha testi megmérettetésre kerül sor közöttük, a 14 kilós ropi Lilu simán leveri Mancust :-D még nem jött rá, hogy ő az erősebb fizikailag is :)

továbbra is egy kedves, bújós hisztérika a mi Mancink!

ilyenvolt-ilyenlett képek: