új barátunk: chamomilla

hjajj ez a fognövesztés... és még mindig nem lehet egy szavam sem, mert az éjszakák egész jók (sírdogálások persze vannak), de a nappalok! katasztrófa. csak kézben jó, egy centit se merjek távolodni, éhes de nem eszik, álmos de nem alszik...
dentinoxozunk, de most kipróbáltam a chamomilla nevezetű homeopátiás szert is, és úgy tűnik ez beválik. csak el ne kiabáljam :)
na csak ennyi voltam.

sírós maki, sportoló anya

hát utolért minket is a fogszenvedés. Liluci olyan nyafi,mint még soha. és lehet érezni, hogy a bal alsó középső fogacskája (mi annak a neve?) mindjárt kint van. rág, harap, sír. szerencsére az étvágya olyan,mint eddig, bár gyanítom ha rosszabb lenne elfogyna...

azért a délelőttünk jól telt, gyúrni voltunk. van itt mellettünk egy konditerem, ahol az új szolgáltatás a gyerekre vigyázás, míg anyuci sportol. és olyan szerencsés időben mentünk, hogy senki nem volt. a csajszi nagyon kedves volt Liluval is, velem is, mindent végigmutatott, elmagyarázott, kaptam edzéstervet. vettem bérletet, ami nagyon olcsó a szolgáltatásokhoz képest, kaptam hozzá fél óra masszázst, szóval csupa pozitív dolgot tudok csak mesélni.

hétvége

a hétvége úgy telt, ahogy szokott, ahogy szeretem. kis vásárlás, kis család, kis férjes randi, ez-az.

szombaton Benci dolgozoztt, Lilu pedig pörgött, egész nap játszottunk, ébren voltunk, meg is lett az eredménye, fél 9-re mindketten kidőltünk.
az esti fürdésnél apának előadott egy vízbekakilást, jól megbosszulta, hogy nem vele töltötte a szombatot...
éjszaka rengetegszer fölsírt, de szerencsére mindig megnyugtatta magát és sikerült visszaaludni. mostanság sajnos ez a ritkább változat.

tegnap dédiket látogattunk, meg nagypapát, ettünk-ittunk mindenhol és még egy vörösoroszlános randira is jutott idő, Lilu imádta, sikoltozott, beszélgetett, ezen pedig az egész teaház jót szórakozott, szóval elvoltunk.
meglestük a Vörösmarty teret is, na az egy igazi ballépés volt, gyerekkel szinte életveszélyes, ráadásul kendővel voltunk, szóval még csak a babakocsi se volt nálam, hogy törjem vele az utat... szabályosan féltem, hogy valami hülye összenyom gyerekkel együtt. na onnan gyorsan elmenekültünk.
az éjszaka borzalmas volt, Lilunak is, nekem is. nagyon bedugult az orra, ezért nem tudott aludni, éjfélig jó volt, de utána... 3-ig ébren voltunk, szopi, alváspróba, szopi, alváspróba... végül maradt a nagyágyban oldalra fektetve, kitámasztva, anya által kézcsókolgatva, így nagy nehezen elaludt.
ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy nem baj, legalább reggel tovább alszik. na persze. fél 7-kor kukorékolt, hogy ideje pelust cserélni, puszilgatni, orrot szívni, reggelizni.
 azért jó oldala is van az éjszakai maratoni visszaaltatásoknak, mégpedig a plusz tejcsiadagok pociba jutása. makika a héten 285 g-ot hízott (!!!!!!!!!!!!!) a szokásos 0 és 100 közöttihez képest ez hihetetlen teljesítmény, ellenőriztük is háromszor, hogy tényleg?

Télapó-buli

Télapó-buliban voltunk az állatkerti játszóházban. Apa munkahelye meghívta a Télapót és a Krampuszt, hogy megajándékozzák a dolgozók gyerekeit. Gondoltuk hátha Lilu is kap némi csokit (amit anya megehet ) hát mentünk mi is a buliba.
ahhoz képest, amilyen szép idő volt napközben, végül esőben kellett áttipegnem babakocsival-esernyővel-kicsípve-sminkelve-hajmegcsinálva a városon. hát a hajam bánta a dolgot és persze Lilunak se tetszett ez a séta, mert nem elég, hogy sötét volt, de még az esővédő is takarta előle a világot, szóval az utolsó 500 métert már keservesen ordítva tettük meg. a gyerek keservesen ordított, mert úúúúúútálta a helyzetet, én meg keservesen próbáltam őt túlordítani, hogy "ne sírj maki, itt vagyok mögötted, de nem tudlak kivenni, mert szakad az eső" ááá nem néztek hülyének...
no hát túl a nehézségeken, elértünk apához, és elindultunk a buliba. makikát sokan most látták először, apukája büszkén hordozgatta körbe-körbe a játszóházban, ki nem hagyott volna egyetlen dícséretet sem  :)
Liluci hihetetlenül jól érezte magát. a fél órás sírás után egészen meglepő fordulat volt, hogy boldogan csacsogott, nevetgélt, élvezte a tömeget, ámulta a többi babát és gyereket. persze tudjuk, hogy imádja a tömeget és a történéseket.

baba utálja a főzeléket, anya turmixot öl

tegnap. makika gyógyulgatott, gondolom ma is ez lesz a programja.
bő egy hete próbálkozunk délelőttönként a főzelékekkel, kezdtük a sárgarépával, aminek tulajdonképpen sikere volt, miután a kecskeméti üvegeset még átnyomkodtam szűrőn, hogy tutira pépes legyen, addig csak az öklendezés ment.
a sütőtök már kevésbé finom, pedig azt én gyártottam és tökéletesen pürés állagú lett.
ma pedig megkóstolta Lilu a sütőtök-krumplit, ami szintén üveges és szintén nem folyós-pürés. az eredmény: fintorogva-öklendezve negyed üvegnyi.
szóval eddig csak a sárgarépa nyerte el a tetszését,és bár a cukkinivel várni akartam 7 hónapos koráig, de amint lemegy a krumplikóstolás pár napja, azt is megkóstoltatom, próba szerencse. nem lehet örökké sárgarépát enni!
ja és a turmixom. leégett a motorja a párolt sárgarépától. no comment.

torokgyulladás

tegnap dokinéninél voltunk, és hát igen, sikerült Sebitől elhappolni a torokgyuszit. Lilu egyébként egész jól viseli, jókedvű, az orrszívást is tűri, bár azért kifejezi nemtetszését a gyógyszer pedig kifejezetten ízlik neki. az evéssel is jól állunk, még többet eszik, mint amikor semmi baja láza pedig szerencsére nincs. 

a dokinéninek mondjuk előadott egy kisebb műsort. vetkőzés, tüdőhallgatás, szóval válogatott kínzások hatására végigordította azt a 10 percet, míg ott voltunk. se a lámpakapcsolgatás, se a kiskacsa nem terelte el a figyelmét. no mindegy, remélem nem kell visszamennünk.

szóval ha két nap alatt nem rosszabbodik, nem kell antibiotikum. így legyen!

a dokinéni egyébként azt mondta, hogy nemsokára kint vannak a fogacskák. most, hogy mondta, jobban megvizsgáltam neki, és hát tényleg egészen kirajzolódnak alul a fogacskák, jobban, mint 1-2 hónapja/hete. hát, azért kicsit hitetlenkedek, mert nincs különösebb tünete, azon kívül, hogy egy héten egyszer-kétszer fölsír éjszaka. lehet mindenben ilyen szerencsénk?

mai portré:

Lilu fél éves

az én kis makimajmom tegnap és ma fél éves (nincs novemberben 31.-e). érdekes, én nem nosztalgiáztam a szülés "szépségeiről" meg hogy mennyire szalad az idő (pedig szalad de nagyon!), bár lehet, hogy csak azért, mert egész nap tettünk-vettünk családilag, ráadásul beteg is lett a drágám, éjszaka is elég rosszul aludt, szóval nem sok idő volt belegondolni és átérezni, hogy fél év...

no azért lássuk mi történt fél év alatt:

születési súly: 2650 g és hossz: 51 cm
6 hónapos súly: 6220 g és hossz: 63 cm

amit már csinál: hasról hátra és hátról hasra fordul, hasizmozik, kacag, sikít, berreg, köpköd, emelgeti a fenekét, körbe-körbe és tolatva halad

amit szeret: fürödni, főleg nagy vízben, ásványvízzel játszani, asztalt püfölni, mindenféle játékot tanulmányozni, többi gyerek hangját utánozni, tükörben a babaát lesni, orrokat lecsavarni

kedvenc kajái: banán, körte, sárgarépa