7 hónapos Liluci

ma 7 hónapos a gyermek, el sem hiszem... egy évvel ezelőtt vettük meg az első kisruhákat, még azt se tudtuk fiú lesz vagy lány, szóval sárgát és fehéret vettünk, aztán szerintem sosem volt rajta, mert hosszúujjú bodykat sikerült vásárolni a nyári gyermeknek, de hát honnan tudtuk volna...
a kis 7 hónaposom egyébként megint a nagyágyban kötött ki éjszaka, én szinte semmit nem aludam, csak hogy biztosítsam a királykisasszony pihenését. nem tudom mire kellene fogni a dolgot, túl sokat/túl későn vacsizott, vagy megint a foga...
malacka egyébként elkezdett ismerkedni a tányérral és a kanállal. ami így néz ki:

vasárnap volt mérlegelés, Liluci 6740 g, a centit nem tudom, mert én itthon nem tudom úgy lemérni, mint ahogy a dokinéninél mérik, de 6.-án megyünk oltásra (utolsó prevenár, és első meningitec), ott biztos megint lecentizik.
amiket a 7 hós művel: berreg és köp (legjobb amikor evés közben csinálja, és a kaja a ruhámon, arcomon, hajamban köt ki, a gyermek legnagyobb örömére), szépen ül, érti a kukucs-játékot (és imádja), pápát int, kiskutyázik, fekvőtámaszozik, de a mászás rejtelmeire még nem jött rá, egyszer valahogy sikerült felülnie a járókában egyedül, de senki se látta hogy csinálta ...
tegnap megszabadítottuk a szexihajtincsétől elöl (mármint nem mi, hanem egy hozzáértő Ditti), mert túl sokan célozgattak rá , de az a forgó nagyon makacs, olyan mintha semmi sem történt volna. hogy fogja szidni az apját ha nagy lesz (merthogy ezt tőle örökölte)!

az elmúlt egy hét

annyi minden történik így az ünnepek alatt, meg hogy a Benci szabin van, ilyenkor megélni is elég, nemhogy leírni... 

egy hete volt Sebibaba szülinapi bulija, nagyon jól sikerült, mi Liluval jól mulattunk, és a végére még apa is beesett.

karácsonykor családoztunk, 24.-én délelőtt Mendén voltunk, délután Venyimre utaztunk. Liluci zenélő játékokat kapott főleg, de a csomagolás sokkal jobban érdekelte  :)

25.-én Kistormásra mentünk, a mamámék már szeptember óta nem látták a makit, úgyhogy nagy volt a boldogság. nagyikám ahányszor ránézett Lilura, annyiszor fakadt sírva, hogy milyen csodálatos dédunokája van.

26.-án a pesti papáéknál voltunk vacsizni, és ezzel a karácsonyi turné véget ért.
itthon végre mi is odaadtuk az ajándékot a makikának (szerdán a nagy rohanásban nem volt rá idő), rendet csináltunk, és élveztük a hétvégét együtt.

vasárnap bandáztunk is egyet Józsánál, Irénbaba egy tünemény, akkora mint Lilu (ha nem nagyobb azóta), nevetgél, kommunikál, de még mindig főleg alszik.

hétfőn apára hagytam Lilucit és vásárolni mentünk a Barbarával, persze minden zárva volt, amire rákészültünk, de így is sikerült venni egy-két rucit. természetesen a gyermeknek is.

ma fodrászoltunk, nagynéniztünk, nagybevásároltunk. remélem Lilu elfáradt annyira, hogy hajnalban nem szórakoztat órákig, bár sajna ez mostanában gyakori. általában az a vége, hogy ott alszik közöttünk úgy hajnali 4-től.

holnap Esztergomba utazunk szilveszterezni a Baghy családhoz, Liluci épp 7 hónapos lesz.

Sebi 1 éves

Sebi keresztbaba 1 éves. egy évvel ezelőtt este 7-kor született, icipici kis manó volt, ma meg egy kópékirályfi :)

fotózás

megejtettük a karácsonyi fotózást, tegnap fát állítottunk, ajándékot csomagoltunk (azaz én), hogy elkészülhessenek a "hivatalos" és ajándékozandó karácsonyi képek. Lilucim első karácsonya:

még mindig a hülye fogzás... és a világ legrövidebb szülinapi bulija

érdekes, kezdem megszokni az éjszakázásokat... mondjuk amikor már negyedszer keltünk 4 órán belül, akkor kicsit éreztem, hogy a feszültség füst formájában távozik a fülemen kersztül, bár főleg azért voltam mérges, mert Liluci nem jól időzítette a sírásait, hiszen azt a részt, amikor az eredményhírdetés volt a megasztárban és a szombat esti táncban, azért átaludtuk  :)
pedig úgy bíztam a viburcol kúpban, hogy majd jól megkupálom a gyereket este és király éjszakánk lesz! de nem... hát éjfélkor megtámogattam a fájdalomcsillapítást egy kis panadollal, érdekes, utána aludt reggel 7-ig. bár az is lehet, hogy addigra már jól elfáradt.

a vacsoráztatás annyi változást hozott az életünkbe, hogy reggelente tüzijátékra ébredünk, hangos durranások hallatszanak a kiságy felől és azt figyeltem meg, hogy sokkal szívesebben eszi a kanalas bébikajákat, mint az anyatejet. kezdek kétségbe esni, hogy a nagy igyekezetemben, hogy a sovánka gyermekemet normál ütemben hízlaljam, most sikerül lassan leszoktatnom a szopizásról... remélem nem így lesz.

a péntek esti fergeteges partiról még nem is meséltem, amikor megünnepeltük a Józsával a Dittike szülinapját (ami amúgy ma van, boldogságos szülinapot a világ legjobb fodrászának!! ). az ünnepelt sajnos nem ért rá aznap, én viszont a bulija napján nem tudok elmenni itthonról, szóval gondoltuk megünnepeljük őt nélküle  :)
no az úgy volt, hogy Lilu fél 8-kor elaludt, én háromnegyed 10-ig vártam, nehogy fölébredjen, hogy még éhes, aztán leléptem. átértem a Jozefhez, Irén baba még nagyban lakmározott, esze ágában nem volt elaludni, addig mi beszélgettünk, én megettem Irénapuka palacsinta-maradékát, ittunk egy pohár sört, Irén kezdett álmosodni. már láttuk a fényt az alagút végén... és akkor hívott a Benci, hogy a gyermek ordííít fél órája, mi legyen? mi legyen-mi legyen... séti-simi-puszi-ringatás.
hát a kisördög ott motoszkált onnantól a fejemben, hogy milyen anya vagyok én, a síró gyermekem engem akar, én meg itt sörözgetek... azért reménykedtem, hogy megnyugszik apájával.
Irén fél 12-kor sikeresen elaludt, mi gyorsan levittük a kutyikákat sétálni (éjféli kutyasétáltatás - ilyen is csak Juhászéknál van asszem...) közben hazatelefonáltam, gyermek még mindig sír, sőt lassan apuka is, szóval inkább hívtam egy taxit és hazafelé vettem az irányt.
jó buli volt!

egyébként, ha már Liluról és Irénről beszéltem, el kell mondanom, hogy mindkét csaj 6 és fél kiló és íme CsontiLilu és DagiIrén:

vacsora

tegnaptól Liluci vacsorázik is. egyébként most világosodtam föl, hogy első az ebéd és a vacsora bevezetése és a végén a reggeli, ehhez képest én először csak tízórait adtam neki, utána jött az ebéd (2-kor) és most bevezetjük a vacsit is, mert a maki olyan fáradt esténként, hogy a vacsiszopi csak jelzésértékű nála, aztán persze 2-3 órával később rájön, hogy éhes, de akkor már nagyon nehéz visszaaltatni.
szóval próbálkozunk a vacsival. és remélem, hogy az evés nem veszi el a kedvét a szopitól, mint anno nekem... (ahogy anyu meséli).
azt is kigondoltam, hogy lassan kapni fogja a husis kajákat is, bár lehet, hogy várok vele az átköltözésig (a másik lakásba). meglátjuk.
és mivel már gyümölcsökből eszi a 7 hónaposoknak valókat (körte, szőlő), így lassan a főzelékekből is bevezetjük a 7 hónapos kortól adható cukkinit és zöldborsópürét. no ezek a terveim babakajaügyileg.

az első fogacska

az előbb hosszasan ecseteltem miként örvendeztetett meg elsőszülött gyermekem az első fogacskájával, ami alul balközépen bújt ki, erre elszállt a net.
most csak röviden: jupppjupppiiii van fogaaaaa!!!!

fog nincs, étvágy van

annnnyira nagyon elfoglalt vagyok, nem jut időm írni :-D bár azt hiszem inkább lefáraszt a két újdonság az életemben: 1. a gyermek fognövesztése (nagy macera ám, evés után dentinox egy nap 3-szor, két kaja között chamomilla szintén 3-szor, sokkal több ölben majomkodás ) 2. a torna, amire továbbra is lelkesen járok (persze csak az vesz rá, hogy levonszoljam magam, hogy vár minket a csajszi, aki közben Lilura vigyáz).
a fogacskáknak még nem sikerült egyébként kibújni, pedig nagyon drukkolok nekik! minden reggel azt hiszem, hogy most tuti kilóg már a végük, és minden reggel csalódnom kell.
na és a nagy hír! Liluci tegnap elfogyasztotta élete első egész üveg babakajáját ami egy alma-sütőtök volt. érdekes, mindent szeret amiben alma van, ezt vajon kitől örökölte? és uzsonnára szintén majdnem sikerült ez a produkció, pár falatka maradt csak az üvegcsében.
a mai napról már nem mondható el ugyanez, most a szokásos fél üveg csúszott le, persze mentségére legyen mondva a kisasszonynak, hogy nagyon álmos volt már.
és ha már alvásról beszélek, férjecske befenyített, szigorúan altatjuk a gyereket mostanság, alvóidőkor ágyba be, sírás közben önálló elalvás. és működik a dolog. csak a szívem szakad meg, míg sír. én nem tudom Apuka hogy bírja olyan türelmesen hallgatni, tényleg nagyon fájdalmas számomra. viszont így jót alszik napközben is, és este sincs a két órás altatós procedúra. tulajdonképpen nekem is jó, meg a kismajomnak is, csak szoknunk kell még.
ja és mégegy hír: elköltözünk január 10-én. nem tartható fenn tovább ez az egyszobás állapot, makika nem tud aludni rendesen, macika nem tud dolgozni rendesen, én meg ideges vagyok ezektől. szóval találtunk egy lakást a város másik végén, Kökinél, ami egy ekkora kis családnak pont megfelel. lassan elkezdhetem a dobozolást... 

új barátunk: chamomilla

hjajj ez a fognövesztés... és még mindig nem lehet egy szavam sem, mert az éjszakák egész jók (sírdogálások persze vannak), de a nappalok! katasztrófa. csak kézben jó, egy centit se merjek távolodni, éhes de nem eszik, álmos de nem alszik...
dentinoxozunk, de most kipróbáltam a chamomilla nevezetű homeopátiás szert is, és úgy tűnik ez beválik. csak el ne kiabáljam :)
na csak ennyi voltam.

sírós maki, sportoló anya

hát utolért minket is a fogszenvedés. Liluci olyan nyafi,mint még soha. és lehet érezni, hogy a bal alsó középső fogacskája (mi annak a neve?) mindjárt kint van. rág, harap, sír. szerencsére az étvágya olyan,mint eddig, bár gyanítom ha rosszabb lenne elfogyna...

azért a délelőttünk jól telt, gyúrni voltunk. van itt mellettünk egy konditerem, ahol az új szolgáltatás a gyerekre vigyázás, míg anyuci sportol. és olyan szerencsés időben mentünk, hogy senki nem volt. a csajszi nagyon kedves volt Liluval is, velem is, mindent végigmutatott, elmagyarázott, kaptam edzéstervet. vettem bérletet, ami nagyon olcsó a szolgáltatásokhoz képest, kaptam hozzá fél óra masszázst, szóval csupa pozitív dolgot tudok csak mesélni.

hétvége

a hétvége úgy telt, ahogy szokott, ahogy szeretem. kis vásárlás, kis család, kis férjes randi, ez-az.

szombaton Benci dolgozoztt, Lilu pedig pörgött, egész nap játszottunk, ébren voltunk, meg is lett az eredménye, fél 9-re mindketten kidőltünk.
az esti fürdésnél apának előadott egy vízbekakilást, jól megbosszulta, hogy nem vele töltötte a szombatot...
éjszaka rengetegszer fölsírt, de szerencsére mindig megnyugtatta magát és sikerült visszaaludni. mostanság sajnos ez a ritkább változat.

tegnap dédiket látogattunk, meg nagypapát, ettünk-ittunk mindenhol és még egy vörösoroszlános randira is jutott idő, Lilu imádta, sikoltozott, beszélgetett, ezen pedig az egész teaház jót szórakozott, szóval elvoltunk.
meglestük a Vörösmarty teret is, na az egy igazi ballépés volt, gyerekkel szinte életveszélyes, ráadásul kendővel voltunk, szóval még csak a babakocsi se volt nálam, hogy törjem vele az utat... szabályosan féltem, hogy valami hülye összenyom gyerekkel együtt. na onnan gyorsan elmenekültünk.
az éjszaka borzalmas volt, Lilunak is, nekem is. nagyon bedugult az orra, ezért nem tudott aludni, éjfélig jó volt, de utána... 3-ig ébren voltunk, szopi, alváspróba, szopi, alváspróba... végül maradt a nagyágyban oldalra fektetve, kitámasztva, anya által kézcsókolgatva, így nagy nehezen elaludt.
ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy nem baj, legalább reggel tovább alszik. na persze. fél 7-kor kukorékolt, hogy ideje pelust cserélni, puszilgatni, orrot szívni, reggelizni.
 azért jó oldala is van az éjszakai maratoni visszaaltatásoknak, mégpedig a plusz tejcsiadagok pociba jutása. makika a héten 285 g-ot hízott (!!!!!!!!!!!!!) a szokásos 0 és 100 közöttihez képest ez hihetetlen teljesítmény, ellenőriztük is háromszor, hogy tényleg?

Télapó-buli

Télapó-buliban voltunk az állatkerti játszóházban. Apa munkahelye meghívta a Télapót és a Krampuszt, hogy megajándékozzák a dolgozók gyerekeit. Gondoltuk hátha Lilu is kap némi csokit (amit anya megehet ) hát mentünk mi is a buliba.
ahhoz képest, amilyen szép idő volt napközben, végül esőben kellett áttipegnem babakocsival-esernyővel-kicsípve-sminkelve-hajmegcsinálva a városon. hát a hajam bánta a dolgot és persze Lilunak se tetszett ez a séta, mert nem elég, hogy sötét volt, de még az esővédő is takarta előle a világot, szóval az utolsó 500 métert már keservesen ordítva tettük meg. a gyerek keservesen ordított, mert úúúúúútálta a helyzetet, én meg keservesen próbáltam őt túlordítani, hogy "ne sírj maki, itt vagyok mögötted, de nem tudlak kivenni, mert szakad az eső" ááá nem néztek hülyének...
no hát túl a nehézségeken, elértünk apához, és elindultunk a buliba. makikát sokan most látták először, apukája büszkén hordozgatta körbe-körbe a játszóházban, ki nem hagyott volna egyetlen dícséretet sem  :)
Liluci hihetetlenül jól érezte magát. a fél órás sírás után egészen meglepő fordulat volt, hogy boldogan csacsogott, nevetgélt, élvezte a tömeget, ámulta a többi babát és gyereket. persze tudjuk, hogy imádja a tömeget és a történéseket.

baba utálja a főzeléket, anya turmixot öl

tegnap. makika gyógyulgatott, gondolom ma is ez lesz a programja.
bő egy hete próbálkozunk délelőttönként a főzelékekkel, kezdtük a sárgarépával, aminek tulajdonképpen sikere volt, miután a kecskeméti üvegeset még átnyomkodtam szűrőn, hogy tutira pépes legyen, addig csak az öklendezés ment.
a sütőtök már kevésbé finom, pedig azt én gyártottam és tökéletesen pürés állagú lett.
ma pedig megkóstolta Lilu a sütőtök-krumplit, ami szintén üveges és szintén nem folyós-pürés. az eredmény: fintorogva-öklendezve negyed üvegnyi.
szóval eddig csak a sárgarépa nyerte el a tetszését,és bár a cukkinivel várni akartam 7 hónapos koráig, de amint lemegy a krumplikóstolás pár napja, azt is megkóstoltatom, próba szerencse. nem lehet örökké sárgarépát enni!
ja és a turmixom. leégett a motorja a párolt sárgarépától. no comment.

torokgyulladás

tegnap dokinéninél voltunk, és hát igen, sikerült Sebitől elhappolni a torokgyuszit. Lilu egyébként egész jól viseli, jókedvű, az orrszívást is tűri, bár azért kifejezi nemtetszését a gyógyszer pedig kifejezetten ízlik neki. az evéssel is jól állunk, még többet eszik, mint amikor semmi baja láza pedig szerencsére nincs. 

a dokinéninek mondjuk előadott egy kisebb műsort. vetkőzés, tüdőhallgatás, szóval válogatott kínzások hatására végigordította azt a 10 percet, míg ott voltunk. se a lámpakapcsolgatás, se a kiskacsa nem terelte el a figyelmét. no mindegy, remélem nem kell visszamennünk.

szóval ha két nap alatt nem rosszabbodik, nem kell antibiotikum. így legyen!

a dokinéni egyébként azt mondta, hogy nemsokára kint vannak a fogacskák. most, hogy mondta, jobban megvizsgáltam neki, és hát tényleg egészen kirajzolódnak alul a fogacskák, jobban, mint 1-2 hónapja/hete. hát, azért kicsit hitetlenkedek, mert nincs különösebb tünete, azon kívül, hogy egy héten egyszer-kétszer fölsír éjszaka. lehet mindenben ilyen szerencsénk?

mai portré:

Lilu fél éves

az én kis makimajmom tegnap és ma fél éves (nincs novemberben 31.-e). érdekes, én nem nosztalgiáztam a szülés "szépségeiről" meg hogy mennyire szalad az idő (pedig szalad de nagyon!), bár lehet, hogy csak azért, mert egész nap tettünk-vettünk családilag, ráadásul beteg is lett a drágám, éjszaka is elég rosszul aludt, szóval nem sok idő volt belegondolni és átérezni, hogy fél év...

no azért lássuk mi történt fél év alatt:

születési súly: 2650 g és hossz: 51 cm
6 hónapos súly: 6220 g és hossz: 63 cm

amit már csinál: hasról hátra és hátról hasra fordul, hasizmozik, kacag, sikít, berreg, köpköd, emelgeti a fenekét, körbe-körbe és tolatva halad

amit szeret: fürödni, főleg nagy vízben, ásványvízzel játszani, asztalt püfölni, mindenféle játékot tanulmányozni, többi gyerek hangját utánozni, tükörben a babaát lesni, orrokat lecsavarni

kedvenc kajái: banán, körte, sárgarépa