karácsonyi hangulat

végre-végre ráéreztem, hogy közeledik a karácsony!
elkezdtem nagytakarítani, bár ez tegnap kimerült az ablakpucolásban, mert az akkora feladat nekem, hogy elég is volt. utána előszedtem a karácsonyi limlomokat-csecséket. de széééép!
ma még szerezni kell egy adventi koszorút, hiszen vasárnap már meg kell gyújtani az első gyertyát.

sárgarépa - az első zöldségfalatok

Lilu ma sárgarépafőzeléket evett. öklendezve. de a szokásos adagját betermelte, szóval csak furcsa lehetett neki.
és itt az ideje, lustaanyu, hogy elkezdjem a főzelékeket magam gyártani, mert kivagyok tőle, hogy az összes 5 hós kajába húst tesznek, pedig még egy hónapig tuti nem kap husit a kismajomka.
szóval elmentem a piacra felfedező körútra, és hát a második emelet kincseket rejt: néniket és bácsikat, akik a hazait árulják. szóvala főzeléket én fogom csinálni, és talán a gyümölcsöket is. nemtom, kicsit féltem magamtól a konyhát... 

a mai nap

húúú emlékeztek? "a mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon. számba cukorkák repüljenek és a mese valósággá váljon!" 

hát nem unatkoztunk ma, legalábbis én tuti nem. kitakarítottam a ráday utcai kölcsönlakást (a lábos a szénnéégett almákkal odaveszett ).
sétáltunk egy nagyot kendővel, a különbség kenguru és kendő között leírhatatlan.
itthon pedig átrendeztem a lakást. tulajdonképpen mindent máshova toltam. érzem is a mellizmaimat, remélem a tejcsárdáknak nem lesz bajuk... ha már az ujjam áldozatul esett egy képtörésnek. nem nagy vágás, de az istennek se akar elállni a vérzés, olyan rossz helyen van (hajlatban). na mindegy, leragasztottam, csak így kényelmetlen.
makika egész türelmesen nézte mindezt végig, és az evésével is meg vagyok elégedve, egy kajára majdnem egy egész minihipp alma lecsúszott.

a szombati babaexpos fotózásból nem is tettem képeket. na majd most:

pneumo oltás

ma dokinéninél voltunk egyrészt a második pneumo oltás miatt, másrészt mert 2 hónapja méregették utoljára a makikát. hát meglepő. két hónap alatt 2 centit és 740 g-ot nőtt. nem is a súly a meglepő, az szokásos Lilu-féle hízogatás. de a centi? hát már lassan a bodykat és rugikat 74-esre kell cserélnem. másból mondjuk teljesen jó a 68-as, no de akkor is. 63 centi? nem mintha nem lenne elég, sőt! tökéletes  :)

dokinéni leszidott, hogy elpazaroltam a D-vitamint, bár még 1-2 hónapig elég lesz, de elvileg 1 éves koráig elégnek kell lennie. na ja. és egyetlen cseppet se lehet ám mellélőni! ja, arról ne is beszéljek, hogy minden egyes nap kiskanállal tejcivel vagy valamivel kellene beadni neki. meg se mertem szólalni, hogy jó ha 3 naponta eszembe jut és gyorsan belecsöppentek 3 cseppet. de lehet, hogy 2 naponta 3 cseppet, vagy 4 naponta 3-at. hiába, veszélyes életet élünk, játszom a gyerek testi épségével ...

K-vitamint is beadtam egy hónapja az utolsót, azt föl se írta, fél éves a gyerek, nem kell már. hát jó. örülök neki, egy macerával kevesebb.

a bőre megint száraz, a szokásos fürdetőkrém mellé írattam neki megint olyan csodatestápolót. és felírattam a meningo elleni oltást is, januárban az utolsó pneumoval megkapja, és a másodikat márciusban, szóval ha megyünk Írországba, ha nem, gyermek oltásügyileg rendben lesz.

tegnap fel lettem világosítva, hogy lejárt a tgyásom, gyedet kell(ene) intézni. anyunak passzoltam ezt a dolgot, azt se tudom hogy kell, a lényeg az egészben, december elején csak félpénzt kapok (mehetek vele a vásárba agyamra mentek a gyerekdalok?) szerencsére a tanítás kicsit kiegészíti, januártól az se lesz. de nem baj, mert nem tudok bele kellő energiát fektetni.

babakötvényt is intézni kellene... fúúújj ezek az evilági dolgok  :-D

Bencit karácsonyig nem sokszor látjuk majd, rendezvény-hegyek lesznek, kezdhetem magam készíteni lelkileg... de olyan csodálatos karácsonyunk lesz, mint még soha!

kendő

most aztán beadtam a derekamat és beálltam a kendősök sorába. tegnap a babaexpon volt lehetőségem kipróbálni Liluval a kendőket, a mei tai-t, de jó volt!! a mei taiba Lilu sajnos picike, bár lustaanyunak egyszerűbb lett volna használni, de a kendőt választottam.

Lana, Nandu és Carolino kendők voltak kint, sajnos a Lana nagyon drága nekem így kezdésnek, pedig gyönyörűek voltak, a másik kettő majdnem egyforma árban és hasonló anyagból van, Józsa környezettudatos és magyarárutvegyünk királylány beszélt rá végül a Carolinora, mert az magyar. és milyen igaza van  :)

na ma elkezdtem megtanulni a hátra kötést. nagy lendülettel bwcc-vel kezdtem, de be kellett látnom, hogy ehhez még kevés vagyok. természetesen először csak szegény Tete rongytestével gyakoroltam, aztán az egyszerű háti kötést bátorkodtam Lilun is kipróbálni, ennek eredményeként most itt alszik a hátamon, én meg ideültem elmesélni első kendős élményeimet.

tudom: gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás...

miért Illangó?

már sokszor és sokan kérdezték tőlünk, hogy honnan ez a név? nem is hallották még... és egyáltalán milyen név ez?

hát elmesélem.

2007 karácsonyán utónévkönyvet találtam a fa alatt. akkor még nem tudtuk, hogy kisfiú vagy kislány növekszik a pocakomban, ezért A-tól Z-ig fiú és lány neveket végigolvastam. egyetlen név maradt meg a fejemben, az Illangó. és bár gyönyörű hangzású, de azért az embernek akaratlanul a pillangó jut eszébe róla. csak egy enyhe célzást engedtem el családi körben, persze mindenki úgy nézett rám, mintha ufo lennék. hát hagytam.

fiú nevek közül ezek tetszettek mindkettőnknek: Csanád, Barnabás, Dénes, Ákos, Vidos

lány nevek közül pedig ezek: Csenge, Lilla, Dóra, Luca, Villő

végül leszűkítettük, maradt a Csanád és a Csenge.

januárban kiderült, hogy kislányunk lesz, tehát Csenge. de én nem éreztem őt Csengének. beszéltem hozzá, próbáltam szokni, nem ment. aztán bevallottam apának, hogy ez a gyermek bizony nem Csenge. ugyanezt végigjátszottuk a Lillával, Lucával... egyiket se "éreztem".

aztán eszembe jutott megint az Illangó. hogy milyen kedves és csengő-bongó név Benci hallani se akart róla. én meg kerestem a jeleket, hogy miért igen, vagy miért nem. rákerestem egy számmisztikás oldalra. egyesével beírtam a vezetéknevünk mellé, hogy Luca, Lilla, Illangó... és az Illangóra jöttek ki a legszimpatikusabb tulajdonságok. ezt elmeséltem a férjemnek, aki akkor már napok óta ízlelgette az Illangót. és egyszercsak fölhívott, hogy ez egy gyönyörű név, minél többet gondol rá, annál tökéletesebb.

pocakbabával is elbeszélgettem, és akárhányszor kimondtam, hogy Illangó, mindig mocorgott. a többi névre nem reagált sosem.

hát így lett a kismakink Illangó.

az utónévkönyv ezt írja:
"irodalmi fogantatású név, Jókai Mór névalkotása Levente című drámájában, amelyben Marót kazár fejedelem egyik lányának adta ezt a nevet. az író valószínűleg a pillangó közszóból s talán az Ilona név ihletésére alkothatta a nevet. ajánlott névnap: aug. 18."

wikipédiáról:
"Illangó jelentése: gyors lábú tündér (és nem pillangó). előfordul Jókai Bálványos vár című művében is mint tündér név, ezenkívül Böszörményi Gyula, Gergő és a táltosviadal című könyvében."

máris csütörtök

hogy lett hirtelen csütörtök? nem is tudom mit csináltam a héten... na gondolkodjunk.
hétfőn jöttek keresztbabáék még a ráday utcába, sétáltunk, turiztunk (én nem, csak kísérő voltam, önvállveregetés )
kedden Tibész és Koszi látogatott meg minket, aztán összepakoltam a cuccainkat. mellesleg tönkretettem a kölcsönlakás kölcsönkonyháját benny hill elbújhatott volna mellettem... életem első babakaja gyártása, otthon kaptunk almát, gondoltam párolok egy kicsit Lilunak, ehet jó kis hazai ízeket. még nem volt puha az alma, erre nagy durrogások-rottyantások a pelenkából. na gondoltam gyorsan lecserélem a pelust, addigra pont kész lesz az alma. na hát pont kész lett, olyannyira, hogy szénné égett a lábosban, erre jól megijedtem, lábost lekaptam a villanytűzhelyről és azzal a lendülettel lecsuktam a tűzhely tetejét. szénalmatál a mosogatóba. vizet engedtem rá (jóóóvan) gomolygott a füst a konyhában, és mire visszafordultam a tűzhelyhez, egy helyes kis lyukacska keletkezett a tetejében, a főzőlapon meg az odaolvadt tűzhelytető (király vagyok na!). azt se tudtam, sírjak vagy nevessek mindenesetre jobbnak láttam a férjemet még jó előre telefonon beavatni, hogy megeméssze míg hazaér.
kedd este átcuccoltunk félig a baranyaira, szerdán reggel Benci a maradékot áthordta. ezt a folyamatot nem részletezném, gondolatban 15-ször beadtam a válópert, gondolom a szomszédoknak is megvan rólunk a véleménye, mert az olaszok hozzánk képest... hát túléltük, megvolt ez is.
szerdán visszakaptuk a gázszolgáltatást, kipucoltam a lakásból a három hetes koszt, elpakoltam, mostam, főztem (igen!), és kettesben töltöttük az estét Lilucival, mert a Benci későn jött. gyermek konkrétan kibírhatatlan volt az este, ooooordított 3 órán keresztül, meg néha-néha felröhögött, szóval mire kiborultam volna, mindeg jött egy kis kedvesség tőle, amin olvadoztam, de hát akkor is kérem szépen, ezt akkor kéne csinálni, amikor édesapa itthon van .
ma fórumrandink volt a tranzit caféban (jajj de jó kis hely az, olyan kedves!) jól megbeszéltük, hogy sokkal jobb lett volna ott a baba-mama tali, no de utólag okos az ember ugye...
utána megint keresztbabáztunk, Barbara beoltatta magát influenza ellen, 2ezer valahányszáz forint (ezer helyett ) szóval bár gondolkodtam rajta, így már el is ment a kedvem, no meg a sorvadozásától is, amíg itt voltak, végig zsibbadt a keze. hát ez nekem nem kell, köszi. inkább hipochonder apukát kellene elküldeni, úgyis ő hordja haza a betegségeket.
hát ennyi minden történt.