teszt-évforduló

egy évvel ezelőtt tudtam meg, hogy makika a pocakomban növekszik!
már egy ideje idegbeteg voltam, ez volt az egyetlen tünet... pénteken kellett volna megjönnie, hétvégén anyuéknál voltunk, szomszédoltunk is, Barbara vetette föl, hogy talán tesztelhetnék egyet. tök fölöslegesnek tartottam, hisz 4 hete műtöttek, meg ugye az a sok-sok negatív teszt, amin már túl voltam, semmi kedvem nem volt megint csalódni... de a bogár már a fülemben volt.
vasárnap este vettünk tesztet, de reggel akartam megcsinálni, hogy tuti legyen. egész éjszaka nem aludtam, 2 körül már nagyon kellett pisilnem is, hát gondoltam megcsinálom. clearblue tesztem volt, és a + jel előbb megjelent, mint a kontroll-csík hát elmondhatatlan-leírhatatlan...
Benci mélyen aludt, megpróbáltam fölkelteni, az orra elé dugva a tesztet. félig kinyitotta a szemét:
- mi van, lázas vagy? (azt hitte lázmérő)
- nem, pozitív lett!!!!!!!!!!!!
- dehogyis...
és aludt tovább. nem hitte ő sem, hogy ilyen lehet. még kereken egy hétig nem hitte el, akkor csináltam mégegy tesztet, az ő kedvéért, na akkor már elhitte ő is.
milyen boldogság azóta az élet!

dokinéninél

ma dokinéninél jártunk. a rota tuti volt, de sejtettem én, hogy a pneumo is megérkezik. tehát két oltást kapott a makika ma. kicsit nyafika volt, pedig kialudta magát, jóllakott, mielőtt elindultunk. nehezen viselte már a tüdőhallgatást is, aztán a szájellenőrzésnél már nagyon fel volt háborodva. amikor megkapta a pneumot a combijába, el is tört a mécses. anya-puszik gyorsan helyretették a dolgot, aztán megkínoztuk a drágát egy öltözéssel is. a rotát meglepően türelmesen fogadta, nem akarta kiköpni se, de azért jól végiggondolta, hogy akkor ezt most lenyelje vagy sem. végül lenyelte.
 (nem tudom mi lehetett az oltóanyagokban, de meglepő mellékhatást produkált a maki: egész nap röhögött :) imádom!)
dokinéni fölírt még nekünk fürdőkrémet, meg testápolót a hihetetlenül száraz bababőrre, akartam kérni D-vitamint is, mert szerintem nagyon kevés van az alján, de kinevetett a dokinéni, hogy az 1 éves koráig elég lesz. (szerinetm tuti nem, de legyen igaza...) biztos elpazaroltam, tényleg majdnem mindig 2 csepp pottyan ki az üvegből, de ez a két csepp kb két naponta kerül a maki szájába (mert a gyagya anyja elfelejti ) akkor ugyanott vagyok. nem értem miért fogy ilyen gyorsan!
egyébként vasalós nap volt miután hazaértünk, mert a Józsa-féle babás napot elsumákoltam. fáradt vagyok.
a mai nap babaprodukciója pedig a lábmarkolászás. hatalmas szakértelemmel vizsgálja, fogdossa, nézegeti a tappancsait a kis drágám.

összefoglaló :)

kicsit lusta voltam írni mostanság, pedig voltak ám történések...

okt.10. meg kell említenem ezt a napot, pedig idén nem történt semmi különös, de 6 évvel ezelőtt annál inkább :) Benci akkor mondta először, hogy szeret nem is mondta, hanem írta sms-ben, mert én épp Szekszárdon voltam suliban, ő meg Bp-en szintén suliban. régi szép idők, amikor még csak hétvégén találkoztunk... sóhaj...

okt. 11. az első tanítási napom. fárasztó volt, ráadásul nem tudtam felkészülni, nem voltam épp a topon, még a laptopot is be kellet vinnem ebédszünet után, hogy kicsit érdekesebb legyek, mutogattam képeket, bár azt hittem kicsit több van a gépemen... mindegy, legközelebb megpróbálok felkészültebb és érdekesebb lenni.
Liluci egyébként jól elvolt az apjával, csak egy etetést kellett Bencinek megoldania, hát nem járt túl nagy sikerrel, próbálta medela-pohárral, kanállal, cumisüveggel, de nagyon kevés tejcit sikerült a gyerekbe juttatnia. még jó, hogy olyan közel van a suli, haza tudtam ugrani ebédidőben egy villámszopira.

tanítás után pedig fölcuccoltunk és irány Balatonlelle! volt munkatársakkal wellnesskedés. nagyon nehezen indultunk el, Benci elvileg dolgozott volna vasárnap délelőtt, de aztán elsunnyogta a drágám, túl jó volt a jakuzziban terpeszkedni. babcikát is megúsztattuk, életében először, nagy okos szemekkel csodálkozott az óriási fürdőkádban most kicsit megint megkívántam a babaúszást, és hát apa se nagyon ellenkezik...

babanézőben

ma Józsa-Irén babát látogattunk Lilucival és Dittikével. nagyon kis édescukorfalat mini tappancsokkal és majomka testtel az a fülcimpa, az a szájtartás, az az állacska... zabálnivaló!
a fényképezőnk nem üzemképes, mert elhagytuk az elemeit, de föltaláltam magam, kiszereltem a légzésfigyelőből és föltettem tölteni. aztán szépen itthon hagytam. szóval nincs képem a kisasszonyról.
a villamoson odafelé Lilu kinézett magának egy bajuszos vénembert és kitartóan mosolygott rá. aztán amikor a bajuszos bácsi leszállt, egy bibírcsókos néni tetszett meg neki. aggódom, ez a gyerek ízlésficamos
visszafelé villamosozva volt olyan szerencsénk, hogy valami bűzölgő csöves utazott mellettünk, naggggyon durva volt, Lilu végigreklamálta az utat, Dittike a hányásával kűzdött, és bónuszba még egy nő pont mellettünk elejtette a kovászos uborkáját... csodás illat-egyveleg én a gyermek ruhájába fúrtam az arcomat, így éltem túl.

otthon

hétfőn hazautaztunk Venyimre. Barbara, Sebi, Lilu meg én. persze nem volt az olyan egyszerű...
Barbara nem sokat vezetett még, pláne nem a férje nélkül, ezért biztos ami tuti (mivel a férjeink szinte egymás mellett dolgoznak) találkoztunk, aztán elautóztunk hozzánk, Liluval mi még az utolsó masszázs órára mentünk.
ebéd, séta, masszázs és pakolás után útra kész voltunk. viszont az autónk mögé olyan jól beparkolt egy motor, hogy nem tudtuk még a csomagtartót se kinyitni, nemhogy elindulni a kínai kajáldából kijött a kínai pasi, az ő futáruké a motor, de ő épp elment a piacra, kínai pasi taszigálja a motort, az meg se moccan, a kis suzuki se előre se hátra nem tud mozdulni, mögöttünk a parkolóhelyre pályázó pasi várakozik, megáll egy járókelő is, ő is okoskodik, félig letolatunk nagy nehezen, de ott aztán végképp fönnakadtunk a motoron, parkolni vágyó pasi kiszáll, eltartja a motort, és huhhh sikerült végre letolatni. indulhatunk!
na az út már nem volt ilyen kalandos, hálistennek megépült az M6-os autópálya, röpke háromnegyed óra alatt már otthon is voltunk.
család természetesen oda volt meg vissza, hisz nagyon rég találkoztunk (kedden ) meglátogattuk dédiéket, unokatesómékat, makika agyon lett ajnározva, nagyon jól éreztük magunkat.
kedden délelőtt monopoly-party apuval és öcsivel, makika a szurkolótáboromat alakította, de valamit rosszul csinálhatott, mert az Ádám nyert, mint mindig...
ebéd után irány Dunaújváros, Barbara-nagyi látogatás, turkáló felfedezése, anyutól elbúcsúzás, kozmetikus-mesternek baba-bemutatás. aztán irány haza.
a hazaút is kalandosra sikeredett, mert baleset volt a nulláson, de sofőr-Barbarát vallami isteni sugallat pont jókor terelte le egy mellékútra, keresztül valami gyáron, ahova be kellett kuncsorogni, aztán valahogy pont a havannára vezetett az út még fölugrottunk egy gyors pelenkázásra-szopira, apa jött értünk, beugrottunk még boltba és hatalmasat aludtunk ez után a mozgalmas két nap után.

fejfájós

hosszú nap volt ez, ráadásul reggeltől estig fejfájósan telt. nem tudom mi van a fejemmel, hogy napok óta hasogat...
turi-túrán voltunk délelőtt, természetesen kereszt-Sebivel és kereszt-Barbarával. 68-as méreteket vettünk, holnap lecserélem makika ruhatárát. úgy nő, mint a bolondgomba ...
délben értünk haza, mindketten megebédeltünk és kiterültünk. jó kis alvás után elindultunk apa elé a munkahelyére. buszoztunk, mellénk keveredett egy nőci, megcsodálta a gyereket, majd felvilágosított, hogy a kisbabáknak változik a szemszíne. aztán elmesélte azt is, hogy az ő gyereke vállig érő hajjal született
ha már szemszín: Lilunak amikor megszületett sötétszürke volt a szeme, aztán elkezdett változni, világosodni, most sötétkék. szerintem már kék marad neki, szegény nagyikám várhat még egy picit a barna szemű dédunokára (szegényke barna szemű gyereket szeretett volna, lett neki 2 kék szemű. aztán barna szemű unokában reménykedett, lett 4 kék szemű. most is várta a barna szemű dédunokát...)
apával még elmentünk tescózni, ott is zsákmányoltunk pár babaruhát, kincsecske jól elfáradt a végére, főleg hogy 8-kor értünk haza, pedig negyed 8-kor már fürödni szoktunk. de sebaj, gyors fürdés és jóval rövidebb vacsi-szopi után háromnegyed 9-kor már aludt is, ahogy szokott. remélem alszik reggelig, bár a nózija még mindig szörcsögős. már egy hete.

az én endometriózisom

az egész a vakbelemmel kezdődött 2005 júliusában. merthogy begyulladt (szemét burger king ) és műtét közben kiderült, hogy endometriózis-csomócskák csücsülnek a petefészkeimen. kaptam rá gyógyszert, nagy nehezen elmúlt.

aztán 2006 tavaszának végén úgy döntöttünk férjecskével, hogy jöhet a baba. biztos voltam, benne, hogy elsőre sikerül, nem történhet máshogy. nem sikerült. aztán a második hónapban sem, a harmadikban sem, a negyedikben sem, de még a tizedikben sem.

eltelt egy év reménykedve, bosszankodva, lelkesedve, elkeseredve, szomorúan, mérgesen, lendületben, fáradtan. aztán bejelentkeztünk egy meddőségi centrumba. nagyon jó kezekbe kerültünk, 1 hónap alatt lement az összes vizsgálat, Bencinek semmi baja, nekem visszatért az endometriózis ráadásul már ott tanyázhattak egy ideje, mert már annyi volt, hogy csakis a műtéti megoldás jöhetett szóba.

2007. szeptember 11-én műtött laparoszkópiával dr Fülöp István a Róbert Károly Magánklinikán (örök hálám neki ) endometriózis volt a petefészkeimen, a bal petefészkemben, a petevezetékeken, a méhemen... szóval mindenhol. és volt egy endo-sziget, amihez nem nyúltak hozzá, mert nagyon rossz helyen van. majd egy következő műtéttel. műtét után azt mondta a doki, hogy akkor most három hónapunk van rá, hogy összehozzuk a babát, különben választhatok, hogy benevezünk egy lombik-programba, vagy megcsináltatom a másik műtétet.

két hét múlva már ott volt a pocimban a baba. és ő a gyógyír minden bajomra, és nem csak lelkileg, hiszen amíg a pocakomban volt és amíg szopizik, a bentmaradt endo-csomóm szépen elsorvad magától  :)

www.robertklinika.hu
www.nemesekteherbe.hu