hétfőn hazautaztunk Venyimre. Barbara, Sebi, Lilu meg én. persze nem volt az olyan egyszerű...
Barbara nem sokat vezetett még, pláne nem a férje nélkül, ezért biztos ami tuti (mivel a férjeink szinte egymás mellett dolgoznak) találkoztunk, aztán elautóztunk hozzánk, Liluval mi még az utolsó masszázs órára mentünk.
ebéd, séta, masszázs és pakolás után útra kész voltunk. viszont az autónk mögé olyan jól beparkolt egy motor, hogy nem tudtuk még a csomagtartót se kinyitni, nemhogy elindulni a kínai kajáldából kijött a kínai pasi, az ő futáruké a motor, de ő épp elment a piacra, kínai pasi taszigálja a motort, az meg se moccan, a kis suzuki se előre se hátra nem tud mozdulni, mögöttünk a parkolóhelyre pályázó pasi várakozik, megáll egy járókelő is, ő is okoskodik, félig letolatunk nagy nehezen, de ott aztán végképp fönnakadtunk a motoron, parkolni vágyó pasi kiszáll, eltartja a motort, és huhhh sikerült végre letolatni. indulhatunk!
na az út már nem volt ilyen kalandos, hálistennek megépült az M6-os autópálya, röpke háromnegyed óra alatt már otthon is voltunk.
család természetesen oda volt meg vissza, hisz nagyon rég találkoztunk (kedden ) meglátogattuk dédiéket, unokatesómékat, makika agyon lett ajnározva, nagyon jól éreztük magunkat.
kedden délelőtt monopoly-party apuval és öcsivel, makika a szurkolótáboromat alakította, de valamit rosszul csinálhatott, mert az Ádám nyert, mint mindig...
ebéd után irány Dunaújváros, Barbara-nagyi látogatás, turkáló felfedezése, anyutól elbúcsúzás, kozmetikus-mesternek baba-bemutatás. aztán irány haza.
a hazaút is kalandosra sikeredett, mert baleset volt a nulláson, de sofőr-Barbarát vallami isteni sugallat pont jókor terelte le egy mellékútra, keresztül valami gyáron, ahova be kellett kuncsorogni, aztán valahogy pont a havannára vezetett az út még fölugrottunk egy gyors pelenkázásra-szopira, apa jött értünk, beugrottunk még boltba és hatalmasat aludtunk ez után a mozgalmas két nap után.
Barbara nem sokat vezetett még, pláne nem a férje nélkül, ezért biztos ami tuti (mivel a férjeink szinte egymás mellett dolgoznak) találkoztunk, aztán elautóztunk hozzánk, Liluval mi még az utolsó masszázs órára mentünk.
ebéd, séta, masszázs és pakolás után útra kész voltunk. viszont az autónk mögé olyan jól beparkolt egy motor, hogy nem tudtuk még a csomagtartót se kinyitni, nemhogy elindulni a kínai kajáldából kijött a kínai pasi, az ő futáruké a motor, de ő épp elment a piacra, kínai pasi taszigálja a motort, az meg se moccan, a kis suzuki se előre se hátra nem tud mozdulni, mögöttünk a parkolóhelyre pályázó pasi várakozik, megáll egy járókelő is, ő is okoskodik, félig letolatunk nagy nehezen, de ott aztán végképp fönnakadtunk a motoron, parkolni vágyó pasi kiszáll, eltartja a motort, és huhhh sikerült végre letolatni. indulhatunk!
na az út már nem volt ilyen kalandos, hálistennek megépült az M6-os autópálya, röpke háromnegyed óra alatt már otthon is voltunk.
család természetesen oda volt meg vissza, hisz nagyon rég találkoztunk (kedden ) meglátogattuk dédiéket, unokatesómékat, makika agyon lett ajnározva, nagyon jól éreztük magunkat.
kedden délelőtt monopoly-party apuval és öcsivel, makika a szurkolótáboromat alakította, de valamit rosszul csinálhatott, mert az Ádám nyert, mint mindig...
ebéd után irány Dunaújváros, Barbara-nagyi látogatás, turkáló felfedezése, anyutól elbúcsúzás, kozmetikus-mesternek baba-bemutatás. aztán irány haza.
a hazaút is kalandosra sikeredett, mert baleset volt a nulláson, de sofőr-Barbarát vallami isteni sugallat pont jókor terelte le egy mellékútra, keresztül valami gyáron, ahova be kellett kuncsorogni, aztán valahogy pont a havannára vezetett az út még fölugrottunk egy gyors pelenkázásra-szopira, apa jött értünk, beugrottunk még boltba és hatalmasat aludtunk ez után a mozgalmas két nap után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése