5 hónapos

megint eltelt egy hónap. és ilyenkor, amikor van a hónapban 31-e, akkor az igazi (hülye dátumfüggő anya).
5 hónappal ezelőtt reggel 8 óra 15 perckor már a kezeben tarthattam ezt a kis brekegő angyalkát. (az előtte eltelt 8 órára inkább nem emlékeznék...) milyen csodálatos dolog a gyerek, ezt akkor még csak sejtettem, de mostanra bebizonyosodott, hogy így van. az a feltétel nélküli szeretet, ami árad belőle, az az előítéletek nélküli tiszta tekintet, hogy mosolyog az egész világra... istenem de szép!
milyen érdekes, amióta van egy kislányom, mennyire máshogy nézek az anyukámra. mennyi mindenen ment keresztül miattam és értem, és mennyire nem láttam ezt egészen eddig... nagyon rossz gyerek, vagyis tini voltam. a világ összes türelme kellett hozzám, és anyukám birtokolta ezt a gigantikus türelem-mennyiséget. csodálom érte. és reménykedem titkon, hogy nem kapom vissza az élettől ugyanazt, amit adtam akkor anyunak... nem vagyok benne biztos, hogy én is kibírnám.
persze edződik az ember, 5 hónappal ezelőtt el nem tudtam képzelni, hogy mit csinálok majd egy gyerekkel. 4 hónapja el nem tudtam képzelni, hogy fogunk tudni együtt létezni, kimozdulni, hazautazni. 3 hónapja nem tudtam mi lesz velünk, ha már többször lesz ébren napközben...stb. most elképzelésem sincs, mi lesz velem, ha elkezd kúszni-mászni, hogy fogom biztonságossá tenni ezt a lyukat, ahol élünk. de majd alakul, jön magától, megoldódik minden.
5 hónapos a maki. milyen gyorsan öregszik ő is :) 

hátról hasra

igen, igen. nagyon vártam már, hogy hasra forduljon a kisasszony, és tegnap végre sikerült. Barbaráéknál voltunk, kellett neki a közönség, itthon csak nekem minek produkálja magát? azóta szorgalmasan gyakorolja, és harmadszori nekifutásnál arra is rájött, hogyan kell a kezét kihúzni a kis teste alól.

 kaja terén is jól állunk, tegnap is és ma is nagyon ügyesen ette az almapürét. még holnap alma lesz, de szombaton megkóstoltatok vele valami mást. súlyban nem tudom hogy állunk, de sajnos tart még a szopisztrájk (amit egyébként egyre nehezebben viselek...), ezért nem sok jóban reménykedem a hétvégi mérésnél. 

az idő ma nagyon furcsán viselkedik, süt a nap-esik-süt a nap-esik... az előbb séta közben elkapott minket az eső. nem hordok magammal esernyőt, mert nem tudom egy kézzel irányítani a babakocsit, maximum megázom egy kicsit, nem lesz tőle semmi bajom. szeretem az esőt. szép dolog.

egy kép kaja után:

babás nap Józsával és Irénnel

ma egész szépen kajált a kismaki, 3 kanálnyi almapürét elkevertem egy kis tejcvel, és viszonylag tűrhetően elcupákolta az egérke :)

délután meg kedves vendégeink voltak Józsa és Irén baba, aki egy kis munnyogó-nyöszörgő-morgó kakamanyi icipici gyermek pókhassal!

Lilu ma is nyafi volt, ahogy tegnap is, de a baba nagyon érdekelte:

nemrég még Sebi keresztgyerkőccel fotóztam így együtt a makit, csak akkor még ő volt a kicsi:

most csak ennyi voltam, kezdődik a kedd esti doktorozás :)

már megint az a fránya súly

az utóbbi egy hétben nem hízott a gyermek :( sőt ha a mérlegnek igaza van, még fogyott is. 

múlt vasárnap: 5855 g
most vasárnap: 5775 g (elemcsere után másnap esti mérés: 5880 g)

állítólag ez lehet annak a jele, hogy ideje elkezdeni hozzátáplálni, szóval asszem ráéreztem, csak az a baj, hogy nem igazán jön be neki az evés (ahogy szopizni se nagyon szeret ugye...).
persze az is lehet, hogy a múlt heti mensis-ordítós-nemevés hatása ez a fogyás. nem tudom mi lehet, de ez agyermek mindig az idegeimen táncol ezekkel az evés-mizériáival. remélem megjavul, mire két hét múlva dokinénihez megyünk, mert kapunk a fejünkre, ha nem így lesz...

 hogy magamról is beszéljek, egy hete elkezdtem tornázni, ráfér a dagadt testemre ennek örömére híztam egy kilót. hát mindegy, nem adom fel, szoptatás után pedig a szokásos kemény diétámba kezdek, de addig sajnos ez a legtöbb, amit az ügy érdekében tenni tudok. norbi, jóga, baba-mama torna. ezt a hármat váltogatom. (bárcsak le lehetne némítani a norbi hangját a dvd-n, néha úgy érzem egy jól irányzott aerobic-rúgással a tv-vel együtt kiiktatom...)
a baba-mama tornát Liluci is imádja, olyanokat röhögcsél, mint semmikor máskor, ettől viszont elég komolytalanná válik a dolog, mert én is röhögcsélek közben, szóval ezt a tornafajtát hétvégékre tartogatom, pihenésképpen.

baba hozzátáplálása (lista)

4-6 hónapos kortól adható
alma, őszibarack, meggy, gesztenye
burgonya, sárgarépa, sütőtök, cékla
gabona-pelyhek, rizs, búza, zab, kukorica

7 hónapos kortól adható
banán, körte, narancs, citrom
paradicsom, cukkini, saláta (főzeléknek elkészítve), brokkoli,
fehérrépa, pasztinák, zeller, spárga, tök, uborka (sütve vagy főzve),
passzírozott zöldborsó (héj nélkül), tökfélék
hús: csirke, pulyka
étolaj : 1 kávés- kanál / 1 dl főzelék petrezselyem, zellerlevél, kapor, metélőhagyma

8 hónapos kortól adható
kenyérhéj, kifli
szilva, ringló, sárgabarack, görögdinnye, sárgadinnye, cseresznye
zöldborsó, karalábé, kelkáposzta, karfiol, csicsóka,
vörös- és fokhagyma (sütve vagy főzve), spenót,
sóska, lencse, sárgaborsó, felesborsó, bab
hús: marha, sertéshús, hal, csirkemáj legfeljebb heti 1 alkalommal
Ha a családban nem fordult elő allergiás megbetegedés: kefír,
natúr joghurt, túró, sajt, kis mennyiségben, főzelék vagy gyümölcs kiegészítéseként
árpa, rozspehely
bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, borsmenta, szurokfű, citromfű, lestyán
gyümölcsteák

10-11 hónapos kortól adható
káposzta, padlizsán, zöldbab, rebarbara, mángold
főtt tojássárgája heti 1-2 alkalommal

1 éves kortól adható
uborka nyersen vagy savanyítva (reszelve), retek,
vöröshagyma és fokhagyma nyersen,
szójatofu, szójatej, csicseriborsó, szójabab, paprika
tehéntej, vaj, tejszín, tejföl, kecsketej, és kecskesajtok,
juhtúró, juhsajt
teljes kiőrlésű gabonák, köles, hajdina
méz, tojásfehérje, mandula, napraforgómag,
tökmag és egyéb olajos magvak
gyógynövényteák (menta, cirtomfű, csalán)


Másfél éves kortól adható
kiwi, ribiszke, feketeribiszke, szeder, egres,
csipkebogyó, áfonya, som, málna, eper, szamóca,
déligyümölcsök (ananász, mangó, grapefruit stb.)

from www.kismamablog.hu

az első falatkák

az első próbálkozás az etetésre elég balul sült el, 2008. október 6-án, 18 hetes korában. almát kóstoltattam vele, nagyon mérges lett tőle, kiköpte, fintorgott.

egy hét múlva próbáltam újra, Lilu 19 hetes, alma megint fúúúújjjj, kiköpte.

2008. október 25-én, Lilu 21 hetes, almával próbálkozunk, és csodák csodája, az első két minifalatka sikeresen landolt a gyomrában. Ma újra próbálkozunk, ezentúl minden nap kap valamit, most egy hétig almát, aztán alma-banánt, aztán alma-őszibarackot, a hipp gyárt icipici 125 g-os kajákat, persze a nagy részét én eszem meg :)

Mende, ruhák, evés, ilyesmik

megint nem írtam pár napig ...

próbálkozunk az evéssel, két hete kóstoltattam vele babakaját először, na azt a felháborodást nem részletezném... aztán egy hete. aztán tegnap. és most egész jól sikerült a dolog, mert a két kanálnyi étekből 10% a gyomrában landolt, a többi az előkén.
a szopizás siralmas amióta megjött, kész kínszenvedés volt főleg szerdán, csütörtökön. tegnap este is óriási hiszti volt abból, hogy enni kell. este 10-ig kalimpált kezével-lábával, magyarázott, nagy nehezen tudtam csak elringatni, most először aludt el cici nélkül. azért fél óra múlva rájött, hogy mégiscsak a cicinalvás az igazi. utána a következő fél órában is voltak fölsírások, de arra ő már nem ébredt föl. valahol úton vannak a fogacskák, remélem hamar ideérnek!

a cicám egész jól boldogul anyuéknál, egyik nap arra vetemedett, hogy apukámmal alszik, vagyis csak szeretett volna, mert apu gyorsan kiadta az útját még nem sikerült leszoktatniuk, hogy ne nyitogassa az ajtókat, bár szerintem anyuék előbb megszokják majd, hogy kulcsra kell zárni azt az ajtót, amit nem szeretnének, hogy kinyisson. kutyákat utálja pollykám, de hát ő a kisebbség, maximum nem megy a közelükbe.

tegnap voltunk Mendén papát és dédit látogatni, édeshelyes volt mindenki, fényképeket nézegettünk, felavattuk az utazóágyat, ami mostanság legjobb barátunk lesz szerintem, ebben a költözködős időszakban. Lilu kedves volt, bújós, mosolygós és huncut. megtalálta a terítő sarkát, amit rángatott és szopogatott :

anyósom küldött ruhákat Londonból (most épp ott él a férjével), nagyon szépek, egy csizmát is kapott Lilu, aminek nagyon-nagyon örülök, .................................................................

köhög

Lilu köhög. no nem azért mert beteg, hanem azért, hogy figyeljek. és azért, mert tetszik neki, hogy ilyen hangot is tud, ugyanúgy, mint a sikongatás.
azért néha a frászt hozza rám, mert fogalmam sincs, hogy észreveszem-e majd, ha tényleg beteg, és nem fogom elbagatellizálni, hogy ááá már megint a kamuköhögés!
tegnap óta például evés előtt és közben is köhög, mert nem tetszik neki a kajálás...
szóval a kislányom új kifejezési formára talált. köhög.

doki-sorozatok

be kell vallanom, sorozatfüggő vagyok. akármilyen sorozatot képes vagyok nézni (kivéve a brazil szappanoperákat, de hálistennek kihaltak már). nézem a jóbarátokat, a rém rendes családot, a gimitiprót (=szívtipró gimi), a gyilkos sorokat, a helyszínelők összes létező változatát, a barátok köztöt, és igen, az összes közül a legjobban a kórházas-dokis sorozatokat szeretem, amit talán anyukám indított el, a közös brinkmann-doki bambulásunkkal  :)
 és számomra minden doki-sorozat alfája és omegája a vészhelyzet (volt, hogy még a csengőhangom is a zenéje volt) carter, kovac, romano (a legjobb!!!!, szegény csúnya vége lett), most tetszik ez a moretti is, bár meglátjuk még mi lesz belőle... állítólag ez az utolsó évad, már nem nagyon nézik. igaz, mostanában én is hűtlenkedem, elcsábít dr house vagy shepherd doktor.
nem telhet úgy el kedd, hogy ne nézzem őket! immáron vagy 10 éve a keddi dokisorozat számomra szent és sérthetetlen, még Liluci születése után is, a kórházban is néztem. bárhol vagyok, haza kell érni, ezen a napon nincs mozi, nincs színház, nincs buli, csak a dokik vannak. kivéve ha véletlenül elalszom, de igyekszem nem tenni.
tulajdonképpen ide is azért ültem le, hogy eltöltsem ezt a pár percet, míg jön az ER... na jóccakát!!

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9szhelyzet
http://veszhelyzet.lap.hu/
http://graceklinika.extra.hu/
http://graceklinika.lap.hu/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Doktor_House
http://doktorhouse.lap.hu/

gyors összefoglaló

ok, lusta voltam, más dolgom volt, nem írtam egy ideje... most is csak gyorsan, mert hallom már az ébredező nyöszörgést a kiságy felől.
legszomorkásabb történés, hogy a cicám hazaköltözött a szüleimhez. nem akarom őt végigrángatni egyik lakásból a másikba, decemberben úgyis megyünk utána mi is. de nagyon üres (és tiszta) nélküle a lakás, ráadásul mindent macskának nézek: lábakat, táskát,ruhát, ágyneműt...
tegnap keresztbabáztunk is, Lilu egy nyafi picsa, Sebi csak ránézett és márt bigyesztette is a száját (kétlem, hogy emlékezne rá, hogy az első találkozásuknál Sebi jól arconcsípte). sétáltunk, vásároltunk, meglátogattuk Dittikét az új munkahelyén.
Benci-apa éjjel-nappal dolgozik, múlt héten is, ezen a héten is, 23-án rendezvénye van, addig el vagyunk apátlanodva.

tegnap és tegnapelőtt

tegnap nem volt itthon a laptop, Benci elvitte dolgozni. na de mesélek.

tegnapelőtt én egyedül kocsival mentem át (Liluval persze) keresztbabázni. merthogy az milyen egyszerű, hogy Bencit elvisszük reggel dolgozni, aztán este érte megyünk. szóval a Bosnyák térről el kellett találnom a Havannára. persze a Budapest térképemet ez a jóember elkavarta valahova, szóval rajzolni kellett az útvonalat.
olyan régen nem vezettem, ahogy elindultam, hirtelen se váltani se fékezni nem tudtam, de hamar visszarázódtam azért. szépen el is találtam a Havannára, pedig a végén valamit elrontottam, de ott már ismerős volt a terep.
jó kis keresztbabás nap volt, Sebi elszórakoztatott egész nap, megmászott, kinyomta a szemem, megnézte a fogaimat, megmutogatta a játékait... Lilu meg szinte egész nap aludt. amikor ébren volt, a két kis majomka tanulmányozta egymást, nagyon helyesek
sétáltunk, hintáztunk, sapka után kutattunk (persze most se találtam meg a tökéletes télisapkát), Liluci kapott egy játszós nadrágot és egy pingvines harisnyát.
éssss el ke kellett indulnom haza. csakhogy se sima, se rajzolt térképem nem volt. okosan kigondoltam, hogy majd követem a térképemet visszafelé. még ki se értünk a panelrengetegből, máris tévútra tévedtem. kicsit megijedtem, de aztán kinéztem magamnak egy szimpi autót, aki BIZTOSAN arra megy, amerre én, és mentem utána. aztán a cuki autó leparkolt, kerestem egy másikat. hát így tévedtünk rá a Hungária körútra, onnan meg már tudtam az utat.
az utolsó fél órában a gyermek keservesen sírt. se az én csodálatos hangom, se pély barnáé nem tudta megnyugtatni, mint utóbb kiderült, melege volt a drágámnak... hazafelé már apa vezetett, de nem tudtam már visszaimádkozni a gyerekülésbe, hát ölelgettük egymást hazáig.

tegnap ugye gép nélkül maradtam, szóval kénytelen voltam délelőtt a háztartással foglalkozni, délben pedig elindultunk nagynéni-látogatásra, aztán találkoztunk Józsával és Irén babával, sétáltunk egy kicsit a Margitszigeten, tényleg csak kicsit, mert vissza kellett érnem a lakógyűlésre.
lakógyűlésen elmondták, hogy az egész házban ki kell cserélni a gázcsöveket, ami 2-3-4 hétig tart, és addig se gáz, se lift. persze rögtön pánikoltam, mert ez azt jelenti, hogy naponta kétszer az ötödikre kellene fölcipelnem a babakocsit, plusz gáz nélkül se főzni (ez nem is baj ) se fürödni (na ez már baj) nem tudunk. aztán a nagggyonjófej lakástulajunk felajánlotta, hogy kapunk addig egy másik lakást. huhh... mondjuk azért az se lesz egyszerű, ruhákat, babakellékeket, ágyneműket, kajákat átköltöztetni, aztán meg vissza. viszont izgalmas, mert költözhetünk, és imádok költözni! olyan lesz, mint egy nyaralás

teszt-évforduló

egy évvel ezelőtt tudtam meg, hogy makika a pocakomban növekszik!
már egy ideje idegbeteg voltam, ez volt az egyetlen tünet... pénteken kellett volna megjönnie, hétvégén anyuéknál voltunk, szomszédoltunk is, Barbara vetette föl, hogy talán tesztelhetnék egyet. tök fölöslegesnek tartottam, hisz 4 hete műtöttek, meg ugye az a sok-sok negatív teszt, amin már túl voltam, semmi kedvem nem volt megint csalódni... de a bogár már a fülemben volt.
vasárnap este vettünk tesztet, de reggel akartam megcsinálni, hogy tuti legyen. egész éjszaka nem aludtam, 2 körül már nagyon kellett pisilnem is, hát gondoltam megcsinálom. clearblue tesztem volt, és a + jel előbb megjelent, mint a kontroll-csík hát elmondhatatlan-leírhatatlan...
Benci mélyen aludt, megpróbáltam fölkelteni, az orra elé dugva a tesztet. félig kinyitotta a szemét:
- mi van, lázas vagy? (azt hitte lázmérő)
- nem, pozitív lett!!!!!!!!!!!!
- dehogyis...
és aludt tovább. nem hitte ő sem, hogy ilyen lehet. még kereken egy hétig nem hitte el, akkor csináltam mégegy tesztet, az ő kedvéért, na akkor már elhitte ő is.
milyen boldogság azóta az élet!

dokinéninél

ma dokinéninél jártunk. a rota tuti volt, de sejtettem én, hogy a pneumo is megérkezik. tehát két oltást kapott a makika ma. kicsit nyafika volt, pedig kialudta magát, jóllakott, mielőtt elindultunk. nehezen viselte már a tüdőhallgatást is, aztán a szájellenőrzésnél már nagyon fel volt háborodva. amikor megkapta a pneumot a combijába, el is tört a mécses. anya-puszik gyorsan helyretették a dolgot, aztán megkínoztuk a drágát egy öltözéssel is. a rotát meglepően türelmesen fogadta, nem akarta kiköpni se, de azért jól végiggondolta, hogy akkor ezt most lenyelje vagy sem. végül lenyelte.
 (nem tudom mi lehetett az oltóanyagokban, de meglepő mellékhatást produkált a maki: egész nap röhögött :) imádom!)
dokinéni fölírt még nekünk fürdőkrémet, meg testápolót a hihetetlenül száraz bababőrre, akartam kérni D-vitamint is, mert szerintem nagyon kevés van az alján, de kinevetett a dokinéni, hogy az 1 éves koráig elég lesz. (szerinetm tuti nem, de legyen igaza...) biztos elpazaroltam, tényleg majdnem mindig 2 csepp pottyan ki az üvegből, de ez a két csepp kb két naponta kerül a maki szájába (mert a gyagya anyja elfelejti ) akkor ugyanott vagyok. nem értem miért fogy ilyen gyorsan!
egyébként vasalós nap volt miután hazaértünk, mert a Józsa-féle babás napot elsumákoltam. fáradt vagyok.
a mai nap babaprodukciója pedig a lábmarkolászás. hatalmas szakértelemmel vizsgálja, fogdossa, nézegeti a tappancsait a kis drágám.

összefoglaló :)

kicsit lusta voltam írni mostanság, pedig voltak ám történések...

okt.10. meg kell említenem ezt a napot, pedig idén nem történt semmi különös, de 6 évvel ezelőtt annál inkább :) Benci akkor mondta először, hogy szeret nem is mondta, hanem írta sms-ben, mert én épp Szekszárdon voltam suliban, ő meg Bp-en szintén suliban. régi szép idők, amikor még csak hétvégén találkoztunk... sóhaj...

okt. 11. az első tanítási napom. fárasztó volt, ráadásul nem tudtam felkészülni, nem voltam épp a topon, még a laptopot is be kellet vinnem ebédszünet után, hogy kicsit érdekesebb legyek, mutogattam képeket, bár azt hittem kicsit több van a gépemen... mindegy, legközelebb megpróbálok felkészültebb és érdekesebb lenni.
Liluci egyébként jól elvolt az apjával, csak egy etetést kellett Bencinek megoldania, hát nem járt túl nagy sikerrel, próbálta medela-pohárral, kanállal, cumisüveggel, de nagyon kevés tejcit sikerült a gyerekbe juttatnia. még jó, hogy olyan közel van a suli, haza tudtam ugrani ebédidőben egy villámszopira.

tanítás után pedig fölcuccoltunk és irány Balatonlelle! volt munkatársakkal wellnesskedés. nagyon nehezen indultunk el, Benci elvileg dolgozott volna vasárnap délelőtt, de aztán elsunnyogta a drágám, túl jó volt a jakuzziban terpeszkedni. babcikát is megúsztattuk, életében először, nagy okos szemekkel csodálkozott az óriási fürdőkádban most kicsit megint megkívántam a babaúszást, és hát apa se nagyon ellenkezik...

babanézőben

ma Józsa-Irén babát látogattunk Lilucival és Dittikével. nagyon kis édescukorfalat mini tappancsokkal és majomka testtel az a fülcimpa, az a szájtartás, az az állacska... zabálnivaló!
a fényképezőnk nem üzemképes, mert elhagytuk az elemeit, de föltaláltam magam, kiszereltem a légzésfigyelőből és föltettem tölteni. aztán szépen itthon hagytam. szóval nincs képem a kisasszonyról.
a villamoson odafelé Lilu kinézett magának egy bajuszos vénembert és kitartóan mosolygott rá. aztán amikor a bajuszos bácsi leszállt, egy bibírcsókos néni tetszett meg neki. aggódom, ez a gyerek ízlésficamos
visszafelé villamosozva volt olyan szerencsénk, hogy valami bűzölgő csöves utazott mellettünk, naggggyon durva volt, Lilu végigreklamálta az utat, Dittike a hányásával kűzdött, és bónuszba még egy nő pont mellettünk elejtette a kovászos uborkáját... csodás illat-egyveleg én a gyermek ruhájába fúrtam az arcomat, így éltem túl.

otthon

hétfőn hazautaztunk Venyimre. Barbara, Sebi, Lilu meg én. persze nem volt az olyan egyszerű...
Barbara nem sokat vezetett még, pláne nem a férje nélkül, ezért biztos ami tuti (mivel a férjeink szinte egymás mellett dolgoznak) találkoztunk, aztán elautóztunk hozzánk, Liluval mi még az utolsó masszázs órára mentünk.
ebéd, séta, masszázs és pakolás után útra kész voltunk. viszont az autónk mögé olyan jól beparkolt egy motor, hogy nem tudtuk még a csomagtartót se kinyitni, nemhogy elindulni a kínai kajáldából kijött a kínai pasi, az ő futáruké a motor, de ő épp elment a piacra, kínai pasi taszigálja a motort, az meg se moccan, a kis suzuki se előre se hátra nem tud mozdulni, mögöttünk a parkolóhelyre pályázó pasi várakozik, megáll egy járókelő is, ő is okoskodik, félig letolatunk nagy nehezen, de ott aztán végképp fönnakadtunk a motoron, parkolni vágyó pasi kiszáll, eltartja a motort, és huhhh sikerült végre letolatni. indulhatunk!
na az út már nem volt ilyen kalandos, hálistennek megépült az M6-os autópálya, röpke háromnegyed óra alatt már otthon is voltunk.
család természetesen oda volt meg vissza, hisz nagyon rég találkoztunk (kedden ) meglátogattuk dédiéket, unokatesómékat, makika agyon lett ajnározva, nagyon jól éreztük magunkat.
kedden délelőtt monopoly-party apuval és öcsivel, makika a szurkolótáboromat alakította, de valamit rosszul csinálhatott, mert az Ádám nyert, mint mindig...
ebéd után irány Dunaújváros, Barbara-nagyi látogatás, turkáló felfedezése, anyutól elbúcsúzás, kozmetikus-mesternek baba-bemutatás. aztán irány haza.
a hazaút is kalandosra sikeredett, mert baleset volt a nulláson, de sofőr-Barbarát vallami isteni sugallat pont jókor terelte le egy mellékútra, keresztül valami gyáron, ahova be kellett kuncsorogni, aztán valahogy pont a havannára vezetett az út még fölugrottunk egy gyors pelenkázásra-szopira, apa jött értünk, beugrottunk még boltba és hatalmasat aludtunk ez után a mozgalmas két nap után.

fejfájós

hosszú nap volt ez, ráadásul reggeltől estig fejfájósan telt. nem tudom mi van a fejemmel, hogy napok óta hasogat...
turi-túrán voltunk délelőtt, természetesen kereszt-Sebivel és kereszt-Barbarával. 68-as méreteket vettünk, holnap lecserélem makika ruhatárát. úgy nő, mint a bolondgomba ...
délben értünk haza, mindketten megebédeltünk és kiterültünk. jó kis alvás után elindultunk apa elé a munkahelyére. buszoztunk, mellénk keveredett egy nőci, megcsodálta a gyereket, majd felvilágosított, hogy a kisbabáknak változik a szemszíne. aztán elmesélte azt is, hogy az ő gyereke vállig érő hajjal született
ha már szemszín: Lilunak amikor megszületett sötétszürke volt a szeme, aztán elkezdett változni, világosodni, most sötétkék. szerintem már kék marad neki, szegény nagyikám várhat még egy picit a barna szemű dédunokára (szegényke barna szemű gyereket szeretett volna, lett neki 2 kék szemű. aztán barna szemű unokában reménykedett, lett 4 kék szemű. most is várta a barna szemű dédunokát...)
apával még elmentünk tescózni, ott is zsákmányoltunk pár babaruhát, kincsecske jól elfáradt a végére, főleg hogy 8-kor értünk haza, pedig negyed 8-kor már fürödni szoktunk. de sebaj, gyors fürdés és jóval rövidebb vacsi-szopi után háromnegyed 9-kor már aludt is, ahogy szokott. remélem alszik reggelig, bár a nózija még mindig szörcsögős. már egy hete.

az én endometriózisom

az egész a vakbelemmel kezdődött 2005 júliusában. merthogy begyulladt (szemét burger king ) és műtét közben kiderült, hogy endometriózis-csomócskák csücsülnek a petefészkeimen. kaptam rá gyógyszert, nagy nehezen elmúlt.

aztán 2006 tavaszának végén úgy döntöttünk férjecskével, hogy jöhet a baba. biztos voltam, benne, hogy elsőre sikerül, nem történhet máshogy. nem sikerült. aztán a második hónapban sem, a harmadikban sem, a negyedikben sem, de még a tizedikben sem.

eltelt egy év reménykedve, bosszankodva, lelkesedve, elkeseredve, szomorúan, mérgesen, lendületben, fáradtan. aztán bejelentkeztünk egy meddőségi centrumba. nagyon jó kezekbe kerültünk, 1 hónap alatt lement az összes vizsgálat, Bencinek semmi baja, nekem visszatért az endometriózis ráadásul már ott tanyázhattak egy ideje, mert már annyi volt, hogy csakis a műtéti megoldás jöhetett szóba.

2007. szeptember 11-én műtött laparoszkópiával dr Fülöp István a Róbert Károly Magánklinikán (örök hálám neki ) endometriózis volt a petefészkeimen, a bal petefészkemben, a petevezetékeken, a méhemen... szóval mindenhol. és volt egy endo-sziget, amihez nem nyúltak hozzá, mert nagyon rossz helyen van. majd egy következő műtéttel. műtét után azt mondta a doki, hogy akkor most három hónapunk van rá, hogy összehozzuk a babát, különben választhatok, hogy benevezünk egy lombik-programba, vagy megcsináltatom a másik műtétet.

két hét múlva már ott volt a pocimban a baba. és ő a gyógyír minden bajomra, és nem csak lelkileg, hiszen amíg a pocakomban volt és amíg szopizik, a bentmaradt endo-csomóm szépen elsorvad magától  :)

www.robertklinika.hu
www.nemesekteherbe.hu