megint nem írtam pár napig ...
próbálkozunk az evéssel, két hete kóstoltattam vele babakaját először, na azt a felháborodást nem részletezném... aztán egy hete. aztán tegnap. és most egész jól sikerült a dolog, mert a két kanálnyi étekből 10% a gyomrában landolt, a többi az előkén.
a szopizás siralmas amióta megjött, kész kínszenvedés volt főleg szerdán, csütörtökön. tegnap este is óriási hiszti volt abból, hogy enni kell. este 10-ig kalimpált kezével-lábával, magyarázott, nagy nehezen tudtam csak elringatni, most először aludt el cici nélkül. azért fél óra múlva rájött, hogy mégiscsak a cicinalvás az igazi. utána a következő fél órában is voltak fölsírások, de arra ő már nem ébredt föl. valahol úton vannak a fogacskák, remélem hamar ideérnek!
a cicám egész jól boldogul anyuéknál, egyik nap arra vetemedett, hogy apukámmal alszik, vagyis csak szeretett volna, mert apu gyorsan kiadta az útját még nem sikerült leszoktatniuk, hogy ne nyitogassa az ajtókat, bár szerintem anyuék előbb megszokják majd, hogy kulcsra kell zárni azt az ajtót, amit nem szeretnének, hogy kinyisson. kutyákat utálja pollykám, de hát ő a kisebbség, maximum nem megy a közelükbe.
tegnap voltunk Mendén papát és dédit látogatni, édeshelyes volt mindenki, fényképeket nézegettünk, felavattuk az utazóágyat, ami mostanság legjobb barátunk lesz szerintem, ebben a költözködős időszakban. Lilu kedves volt, bújós, mosolygós és huncut. megtalálta a terítő sarkát, amit rángatott és szopogatott :
anyósom küldött ruhákat Londonból (most épp ott él a férjével), nagyon szépek, egy csizmát is kapott Lilu, aminek nagyon-nagyon örülök, .................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése