megint eltelt egy hónap. és ilyenkor, amikor van a hónapban 31-e, akkor az igazi (hülye dátumfüggő anya).
5 hónappal ezelőtt reggel 8 óra 15 perckor már a kezeben tarthattam ezt a kis brekegő angyalkát. (az előtte eltelt 8 órára inkább nem emlékeznék...) milyen csodálatos dolog a gyerek, ezt akkor még csak sejtettem, de mostanra bebizonyosodott, hogy így van. az a feltétel nélküli szeretet, ami árad belőle, az az előítéletek nélküli tiszta tekintet, hogy mosolyog az egész világra... istenem de szép!
milyen érdekes, amióta van egy kislányom, mennyire máshogy nézek az anyukámra. mennyi mindenen ment keresztül miattam és értem, és mennyire nem láttam ezt egészen eddig... nagyon rossz gyerek, vagyis tini voltam. a világ összes türelme kellett hozzám, és anyukám birtokolta ezt a gigantikus türelem-mennyiséget. csodálom érte. és reménykedem titkon, hogy nem kapom vissza az élettől ugyanazt, amit adtam akkor anyunak... nem vagyok benne biztos, hogy én is kibírnám.
persze edződik az ember, 5 hónappal ezelőtt el nem tudtam képzelni, hogy mit csinálok majd egy gyerekkel. 4 hónapja el nem tudtam képzelni, hogy fogunk tudni együtt létezni, kimozdulni, hazautazni. 3 hónapja nem tudtam mi lesz velünk, ha már többször lesz ébren napközben...stb. most elképzelésem sincs, mi lesz velem, ha elkezd kúszni-mászni, hogy fogom biztonságossá tenni ezt a lyukat, ahol élünk. de majd alakul, jön magától, megoldódik minden.
5 hónapos a maki. milyen gyorsan öregszik ő is :)
5 hónappal ezelőtt reggel 8 óra 15 perckor már a kezeben tarthattam ezt a kis brekegő angyalkát. (az előtte eltelt 8 órára inkább nem emlékeznék...) milyen csodálatos dolog a gyerek, ezt akkor még csak sejtettem, de mostanra bebizonyosodott, hogy így van. az a feltétel nélküli szeretet, ami árad belőle, az az előítéletek nélküli tiszta tekintet, hogy mosolyog az egész világra... istenem de szép!
milyen érdekes, amióta van egy kislányom, mennyire máshogy nézek az anyukámra. mennyi mindenen ment keresztül miattam és értem, és mennyire nem láttam ezt egészen eddig... nagyon rossz gyerek, vagyis tini voltam. a világ összes türelme kellett hozzám, és anyukám birtokolta ezt a gigantikus türelem-mennyiséget. csodálom érte. és reménykedem titkon, hogy nem kapom vissza az élettől ugyanazt, amit adtam akkor anyunak... nem vagyok benne biztos, hogy én is kibírnám.
persze edződik az ember, 5 hónappal ezelőtt el nem tudtam képzelni, hogy mit csinálok majd egy gyerekkel. 4 hónapja el nem tudtam képzelni, hogy fogunk tudni együtt létezni, kimozdulni, hazautazni. 3 hónapja nem tudtam mi lesz velünk, ha már többször lesz ébren napközben...stb. most elképzelésem sincs, mi lesz velem, ha elkezd kúszni-mászni, hogy fogom biztonságossá tenni ezt a lyukat, ahol élünk. de majd alakul, jön magától, megoldódik minden.
5 hónapos a maki. milyen gyorsan öregszik ő is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése