tegnap nem volt itthon a laptop, Benci elvitte dolgozni. na de mesélek.
tegnapelőtt én egyedül kocsival mentem át (Liluval persze) keresztbabázni. merthogy az milyen egyszerű, hogy Bencit elvisszük reggel dolgozni, aztán este érte megyünk. szóval a Bosnyák térről el kellett találnom a Havannára. persze a Budapest térképemet ez a jóember elkavarta valahova, szóval rajzolni kellett az útvonalat.
olyan régen nem vezettem, ahogy elindultam, hirtelen se váltani se fékezni nem tudtam, de hamar visszarázódtam azért. szépen el is találtam a Havannára, pedig a végén valamit elrontottam, de ott már ismerős volt a terep.
jó kis keresztbabás nap volt, Sebi elszórakoztatott egész nap, megmászott, kinyomta a szemem, megnézte a fogaimat, megmutogatta a játékait... Lilu meg szinte egész nap aludt. amikor ébren volt, a két kis majomka tanulmányozta egymást, nagyon helyesek
sétáltunk, hintáztunk, sapka után kutattunk (persze most se találtam meg a tökéletes télisapkát), Liluci kapott egy játszós nadrágot és egy pingvines harisnyát.
éssss el ke kellett indulnom haza. csakhogy se sima, se rajzolt térképem nem volt. okosan kigondoltam, hogy majd követem a térképemet visszafelé. még ki se értünk a panelrengetegből, máris tévútra tévedtem. kicsit megijedtem, de aztán kinéztem magamnak egy szimpi autót, aki BIZTOSAN arra megy, amerre én, és mentem utána. aztán a cuki autó leparkolt, kerestem egy másikat. hát így tévedtünk rá a Hungária körútra, onnan meg már tudtam az utat.
az utolsó fél órában a gyermek keservesen sírt. se az én csodálatos hangom, se pély barnáé nem tudta megnyugtatni, mint utóbb kiderült, melege volt a drágámnak... hazafelé már apa vezetett, de nem tudtam már visszaimádkozni a gyerekülésbe, hát ölelgettük egymást hazáig.
tegnap ugye gép nélkül maradtam, szóval kénytelen voltam délelőtt a háztartással foglalkozni, délben pedig elindultunk nagynéni-látogatásra, aztán találkoztunk Józsával és Irén babával, sétáltunk egy kicsit a Margitszigeten, tényleg csak kicsit, mert vissza kellett érnem a lakógyűlésre.
lakógyűlésen elmondták, hogy az egész házban ki kell cserélni a gázcsöveket, ami 2-3-4 hétig tart, és addig se gáz, se lift. persze rögtön pánikoltam, mert ez azt jelenti, hogy naponta kétszer az ötödikre kellene fölcipelnem a babakocsit, plusz gáz nélkül se főzni (ez nem is baj ) se fürödni (na ez már baj) nem tudunk. aztán a nagggyonjófej lakástulajunk felajánlotta, hogy kapunk addig egy másik lakást. huhh... mondjuk azért az se lesz egyszerű, ruhákat, babakellékeket, ágyneműket, kajákat átköltöztetni, aztán meg vissza. viszont izgalmas, mert költözhetünk, és imádok költözni! olyan lesz, mint egy nyaralás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése