7 hónapos Liluci

ma 7 hónapos a gyermek, el sem hiszem... egy évvel ezelőtt vettük meg az első kisruhákat, még azt se tudtuk fiú lesz vagy lány, szóval sárgát és fehéret vettünk, aztán szerintem sosem volt rajta, mert hosszúujjú bodykat sikerült vásárolni a nyári gyermeknek, de hát honnan tudtuk volna...
a kis 7 hónaposom egyébként megint a nagyágyban kötött ki éjszaka, én szinte semmit nem aludam, csak hogy biztosítsam a királykisasszony pihenését. nem tudom mire kellene fogni a dolgot, túl sokat/túl későn vacsizott, vagy megint a foga...
malacka egyébként elkezdett ismerkedni a tányérral és a kanállal. ami így néz ki:

vasárnap volt mérlegelés, Liluci 6740 g, a centit nem tudom, mert én itthon nem tudom úgy lemérni, mint ahogy a dokinéninél mérik, de 6.-án megyünk oltásra (utolsó prevenár, és első meningitec), ott biztos megint lecentizik.
amiket a 7 hós művel: berreg és köp (legjobb amikor evés közben csinálja, és a kaja a ruhámon, arcomon, hajamban köt ki, a gyermek legnagyobb örömére), szépen ül, érti a kukucs-játékot (és imádja), pápát int, kiskutyázik, fekvőtámaszozik, de a mászás rejtelmeire még nem jött rá, egyszer valahogy sikerült felülnie a járókában egyedül, de senki se látta hogy csinálta ...
tegnap megszabadítottuk a szexihajtincsétől elöl (mármint nem mi, hanem egy hozzáértő Ditti), mert túl sokan célozgattak rá , de az a forgó nagyon makacs, olyan mintha semmi sem történt volna. hogy fogja szidni az apját ha nagy lesz (merthogy ezt tőle örökölte)!

az elmúlt egy hét

annyi minden történik így az ünnepek alatt, meg hogy a Benci szabin van, ilyenkor megélni is elég, nemhogy leírni... 

egy hete volt Sebibaba szülinapi bulija, nagyon jól sikerült, mi Liluval jól mulattunk, és a végére még apa is beesett.

karácsonykor családoztunk, 24.-én délelőtt Mendén voltunk, délután Venyimre utaztunk. Liluci zenélő játékokat kapott főleg, de a csomagolás sokkal jobban érdekelte  :)

25.-én Kistormásra mentünk, a mamámék már szeptember óta nem látták a makit, úgyhogy nagy volt a boldogság. nagyikám ahányszor ránézett Lilura, annyiszor fakadt sírva, hogy milyen csodálatos dédunokája van.

26.-án a pesti papáéknál voltunk vacsizni, és ezzel a karácsonyi turné véget ért.
itthon végre mi is odaadtuk az ajándékot a makikának (szerdán a nagy rohanásban nem volt rá idő), rendet csináltunk, és élveztük a hétvégét együtt.

vasárnap bandáztunk is egyet Józsánál, Irénbaba egy tünemény, akkora mint Lilu (ha nem nagyobb azóta), nevetgél, kommunikál, de még mindig főleg alszik.

hétfőn apára hagytam Lilucit és vásárolni mentünk a Barbarával, persze minden zárva volt, amire rákészültünk, de így is sikerült venni egy-két rucit. természetesen a gyermeknek is.

ma fodrászoltunk, nagynéniztünk, nagybevásároltunk. remélem Lilu elfáradt annyira, hogy hajnalban nem szórakoztat órákig, bár sajna ez mostanában gyakori. általában az a vége, hogy ott alszik közöttünk úgy hajnali 4-től.

holnap Esztergomba utazunk szilveszterezni a Baghy családhoz, Liluci épp 7 hónapos lesz.

Sebi 1 éves

Sebi keresztbaba 1 éves. egy évvel ezelőtt este 7-kor született, icipici kis manó volt, ma meg egy kópékirályfi :)

fotózás

megejtettük a karácsonyi fotózást, tegnap fát állítottunk, ajándékot csomagoltunk (azaz én), hogy elkészülhessenek a "hivatalos" és ajándékozandó karácsonyi képek. Lilucim első karácsonya:

még mindig a hülye fogzás... és a világ legrövidebb szülinapi bulija

érdekes, kezdem megszokni az éjszakázásokat... mondjuk amikor már negyedszer keltünk 4 órán belül, akkor kicsit éreztem, hogy a feszültség füst formájában távozik a fülemen kersztül, bár főleg azért voltam mérges, mert Liluci nem jól időzítette a sírásait, hiszen azt a részt, amikor az eredményhírdetés volt a megasztárban és a szombat esti táncban, azért átaludtuk  :)
pedig úgy bíztam a viburcol kúpban, hogy majd jól megkupálom a gyereket este és király éjszakánk lesz! de nem... hát éjfélkor megtámogattam a fájdalomcsillapítást egy kis panadollal, érdekes, utána aludt reggel 7-ig. bár az is lehet, hogy addigra már jól elfáradt.

a vacsoráztatás annyi változást hozott az életünkbe, hogy reggelente tüzijátékra ébredünk, hangos durranások hallatszanak a kiságy felől és azt figyeltem meg, hogy sokkal szívesebben eszi a kanalas bébikajákat, mint az anyatejet. kezdek kétségbe esni, hogy a nagy igyekezetemben, hogy a sovánka gyermekemet normál ütemben hízlaljam, most sikerül lassan leszoktatnom a szopizásról... remélem nem így lesz.

a péntek esti fergeteges partiról még nem is meséltem, amikor megünnepeltük a Józsával a Dittike szülinapját (ami amúgy ma van, boldogságos szülinapot a világ legjobb fodrászának!! ). az ünnepelt sajnos nem ért rá aznap, én viszont a bulija napján nem tudok elmenni itthonról, szóval gondoltuk megünnepeljük őt nélküle  :)
no az úgy volt, hogy Lilu fél 8-kor elaludt, én háromnegyed 10-ig vártam, nehogy fölébredjen, hogy még éhes, aztán leléptem. átértem a Jozefhez, Irén baba még nagyban lakmározott, esze ágában nem volt elaludni, addig mi beszélgettünk, én megettem Irénapuka palacsinta-maradékát, ittunk egy pohár sört, Irén kezdett álmosodni. már láttuk a fényt az alagút végén... és akkor hívott a Benci, hogy a gyermek ordííít fél órája, mi legyen? mi legyen-mi legyen... séti-simi-puszi-ringatás.
hát a kisördög ott motoszkált onnantól a fejemben, hogy milyen anya vagyok én, a síró gyermekem engem akar, én meg itt sörözgetek... azért reménykedtem, hogy megnyugszik apájával.
Irén fél 12-kor sikeresen elaludt, mi gyorsan levittük a kutyikákat sétálni (éjféli kutyasétáltatás - ilyen is csak Juhászéknál van asszem...) közben hazatelefonáltam, gyermek még mindig sír, sőt lassan apuka is, szóval inkább hívtam egy taxit és hazafelé vettem az irányt.
jó buli volt!

egyébként, ha már Liluról és Irénről beszéltem, el kell mondanom, hogy mindkét csaj 6 és fél kiló és íme CsontiLilu és DagiIrén:

vacsora

tegnaptól Liluci vacsorázik is. egyébként most világosodtam föl, hogy első az ebéd és a vacsora bevezetése és a végén a reggeli, ehhez képest én először csak tízórait adtam neki, utána jött az ebéd (2-kor) és most bevezetjük a vacsit is, mert a maki olyan fáradt esténként, hogy a vacsiszopi csak jelzésértékű nála, aztán persze 2-3 órával később rájön, hogy éhes, de akkor már nagyon nehéz visszaaltatni.
szóval próbálkozunk a vacsival. és remélem, hogy az evés nem veszi el a kedvét a szopitól, mint anno nekem... (ahogy anyu meséli).
azt is kigondoltam, hogy lassan kapni fogja a husis kajákat is, bár lehet, hogy várok vele az átköltözésig (a másik lakásba). meglátjuk.
és mivel már gyümölcsökből eszi a 7 hónaposoknak valókat (körte, szőlő), így lassan a főzelékekből is bevezetjük a 7 hónapos kortól adható cukkinit és zöldborsópürét. no ezek a terveim babakajaügyileg.

az első fogacska

az előbb hosszasan ecseteltem miként örvendeztetett meg elsőszülött gyermekem az első fogacskájával, ami alul balközépen bújt ki, erre elszállt a net.
most csak röviden: jupppjupppiiii van fogaaaaa!!!!

fog nincs, étvágy van

annnnyira nagyon elfoglalt vagyok, nem jut időm írni :-D bár azt hiszem inkább lefáraszt a két újdonság az életemben: 1. a gyermek fognövesztése (nagy macera ám, evés után dentinox egy nap 3-szor, két kaja között chamomilla szintén 3-szor, sokkal több ölben majomkodás ) 2. a torna, amire továbbra is lelkesen járok (persze csak az vesz rá, hogy levonszoljam magam, hogy vár minket a csajszi, aki közben Lilura vigyáz).
a fogacskáknak még nem sikerült egyébként kibújni, pedig nagyon drukkolok nekik! minden reggel azt hiszem, hogy most tuti kilóg már a végük, és minden reggel csalódnom kell.
na és a nagy hír! Liluci tegnap elfogyasztotta élete első egész üveg babakajáját ami egy alma-sütőtök volt. érdekes, mindent szeret amiben alma van, ezt vajon kitől örökölte? és uzsonnára szintén majdnem sikerült ez a produkció, pár falatka maradt csak az üvegcsében.
a mai napról már nem mondható el ugyanez, most a szokásos fél üveg csúszott le, persze mentségére legyen mondva a kisasszonynak, hogy nagyon álmos volt már.
és ha már alvásról beszélek, férjecske befenyített, szigorúan altatjuk a gyereket mostanság, alvóidőkor ágyba be, sírás közben önálló elalvás. és működik a dolog. csak a szívem szakad meg, míg sír. én nem tudom Apuka hogy bírja olyan türelmesen hallgatni, tényleg nagyon fájdalmas számomra. viszont így jót alszik napközben is, és este sincs a két órás altatós procedúra. tulajdonképpen nekem is jó, meg a kismajomnak is, csak szoknunk kell még.
ja és mégegy hír: elköltözünk január 10-én. nem tartható fenn tovább ez az egyszobás állapot, makika nem tud aludni rendesen, macika nem tud dolgozni rendesen, én meg ideges vagyok ezektől. szóval találtunk egy lakást a város másik végén, Kökinél, ami egy ekkora kis családnak pont megfelel. lassan elkezdhetem a dobozolást... 

új barátunk: chamomilla

hjajj ez a fognövesztés... és még mindig nem lehet egy szavam sem, mert az éjszakák egész jók (sírdogálások persze vannak), de a nappalok! katasztrófa. csak kézben jó, egy centit se merjek távolodni, éhes de nem eszik, álmos de nem alszik...
dentinoxozunk, de most kipróbáltam a chamomilla nevezetű homeopátiás szert is, és úgy tűnik ez beválik. csak el ne kiabáljam :)
na csak ennyi voltam.

sírós maki, sportoló anya

hát utolért minket is a fogszenvedés. Liluci olyan nyafi,mint még soha. és lehet érezni, hogy a bal alsó középső fogacskája (mi annak a neve?) mindjárt kint van. rág, harap, sír. szerencsére az étvágya olyan,mint eddig, bár gyanítom ha rosszabb lenne elfogyna...

azért a délelőttünk jól telt, gyúrni voltunk. van itt mellettünk egy konditerem, ahol az új szolgáltatás a gyerekre vigyázás, míg anyuci sportol. és olyan szerencsés időben mentünk, hogy senki nem volt. a csajszi nagyon kedves volt Liluval is, velem is, mindent végigmutatott, elmagyarázott, kaptam edzéstervet. vettem bérletet, ami nagyon olcsó a szolgáltatásokhoz képest, kaptam hozzá fél óra masszázst, szóval csupa pozitív dolgot tudok csak mesélni.

hétvége

a hétvége úgy telt, ahogy szokott, ahogy szeretem. kis vásárlás, kis család, kis férjes randi, ez-az.

szombaton Benci dolgozoztt, Lilu pedig pörgött, egész nap játszottunk, ébren voltunk, meg is lett az eredménye, fél 9-re mindketten kidőltünk.
az esti fürdésnél apának előadott egy vízbekakilást, jól megbosszulta, hogy nem vele töltötte a szombatot...
éjszaka rengetegszer fölsírt, de szerencsére mindig megnyugtatta magát és sikerült visszaaludni. mostanság sajnos ez a ritkább változat.

tegnap dédiket látogattunk, meg nagypapát, ettünk-ittunk mindenhol és még egy vörösoroszlános randira is jutott idő, Lilu imádta, sikoltozott, beszélgetett, ezen pedig az egész teaház jót szórakozott, szóval elvoltunk.
meglestük a Vörösmarty teret is, na az egy igazi ballépés volt, gyerekkel szinte életveszélyes, ráadásul kendővel voltunk, szóval még csak a babakocsi se volt nálam, hogy törjem vele az utat... szabályosan féltem, hogy valami hülye összenyom gyerekkel együtt. na onnan gyorsan elmenekültünk.
az éjszaka borzalmas volt, Lilunak is, nekem is. nagyon bedugult az orra, ezért nem tudott aludni, éjfélig jó volt, de utána... 3-ig ébren voltunk, szopi, alváspróba, szopi, alváspróba... végül maradt a nagyágyban oldalra fektetve, kitámasztva, anya által kézcsókolgatva, így nagy nehezen elaludt.
ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy nem baj, legalább reggel tovább alszik. na persze. fél 7-kor kukorékolt, hogy ideje pelust cserélni, puszilgatni, orrot szívni, reggelizni.
 azért jó oldala is van az éjszakai maratoni visszaaltatásoknak, mégpedig a plusz tejcsiadagok pociba jutása. makika a héten 285 g-ot hízott (!!!!!!!!!!!!!) a szokásos 0 és 100 közöttihez képest ez hihetetlen teljesítmény, ellenőriztük is háromszor, hogy tényleg?

Télapó-buli

Télapó-buliban voltunk az állatkerti játszóházban. Apa munkahelye meghívta a Télapót és a Krampuszt, hogy megajándékozzák a dolgozók gyerekeit. Gondoltuk hátha Lilu is kap némi csokit (amit anya megehet ) hát mentünk mi is a buliba.
ahhoz képest, amilyen szép idő volt napközben, végül esőben kellett áttipegnem babakocsival-esernyővel-kicsípve-sminkelve-hajmegcsinálva a városon. hát a hajam bánta a dolgot és persze Lilunak se tetszett ez a séta, mert nem elég, hogy sötét volt, de még az esővédő is takarta előle a világot, szóval az utolsó 500 métert már keservesen ordítva tettük meg. a gyerek keservesen ordított, mert úúúúúútálta a helyzetet, én meg keservesen próbáltam őt túlordítani, hogy "ne sírj maki, itt vagyok mögötted, de nem tudlak kivenni, mert szakad az eső" ááá nem néztek hülyének...
no hát túl a nehézségeken, elértünk apához, és elindultunk a buliba. makikát sokan most látták először, apukája büszkén hordozgatta körbe-körbe a játszóházban, ki nem hagyott volna egyetlen dícséretet sem  :)
Liluci hihetetlenül jól érezte magát. a fél órás sírás után egészen meglepő fordulat volt, hogy boldogan csacsogott, nevetgélt, élvezte a tömeget, ámulta a többi babát és gyereket. persze tudjuk, hogy imádja a tömeget és a történéseket.

baba utálja a főzeléket, anya turmixot öl

tegnap. makika gyógyulgatott, gondolom ma is ez lesz a programja.
bő egy hete próbálkozunk délelőttönként a főzelékekkel, kezdtük a sárgarépával, aminek tulajdonképpen sikere volt, miután a kecskeméti üvegeset még átnyomkodtam szűrőn, hogy tutira pépes legyen, addig csak az öklendezés ment.
a sütőtök már kevésbé finom, pedig azt én gyártottam és tökéletesen pürés állagú lett.
ma pedig megkóstolta Lilu a sütőtök-krumplit, ami szintén üveges és szintén nem folyós-pürés. az eredmény: fintorogva-öklendezve negyed üvegnyi.
szóval eddig csak a sárgarépa nyerte el a tetszését,és bár a cukkinivel várni akartam 7 hónapos koráig, de amint lemegy a krumplikóstolás pár napja, azt is megkóstoltatom, próba szerencse. nem lehet örökké sárgarépát enni!
ja és a turmixom. leégett a motorja a párolt sárgarépától. no comment.

torokgyulladás

tegnap dokinéninél voltunk, és hát igen, sikerült Sebitől elhappolni a torokgyuszit. Lilu egyébként egész jól viseli, jókedvű, az orrszívást is tűri, bár azért kifejezi nemtetszését a gyógyszer pedig kifejezetten ízlik neki. az evéssel is jól állunk, még többet eszik, mint amikor semmi baja láza pedig szerencsére nincs. 

a dokinéninek mondjuk előadott egy kisebb műsort. vetkőzés, tüdőhallgatás, szóval válogatott kínzások hatására végigordította azt a 10 percet, míg ott voltunk. se a lámpakapcsolgatás, se a kiskacsa nem terelte el a figyelmét. no mindegy, remélem nem kell visszamennünk.

szóval ha két nap alatt nem rosszabbodik, nem kell antibiotikum. így legyen!

a dokinéni egyébként azt mondta, hogy nemsokára kint vannak a fogacskák. most, hogy mondta, jobban megvizsgáltam neki, és hát tényleg egészen kirajzolódnak alul a fogacskák, jobban, mint 1-2 hónapja/hete. hát, azért kicsit hitetlenkedek, mert nincs különösebb tünete, azon kívül, hogy egy héten egyszer-kétszer fölsír éjszaka. lehet mindenben ilyen szerencsénk?

mai portré:

Lilu fél éves

az én kis makimajmom tegnap és ma fél éves (nincs novemberben 31.-e). érdekes, én nem nosztalgiáztam a szülés "szépségeiről" meg hogy mennyire szalad az idő (pedig szalad de nagyon!), bár lehet, hogy csak azért, mert egész nap tettünk-vettünk családilag, ráadásul beteg is lett a drágám, éjszaka is elég rosszul aludt, szóval nem sok idő volt belegondolni és átérezni, hogy fél év...

no azért lássuk mi történt fél év alatt:

születési súly: 2650 g és hossz: 51 cm
6 hónapos súly: 6220 g és hossz: 63 cm

amit már csinál: hasról hátra és hátról hasra fordul, hasizmozik, kacag, sikít, berreg, köpköd, emelgeti a fenekét, körbe-körbe és tolatva halad

amit szeret: fürödni, főleg nagy vízben, ásványvízzel játszani, asztalt püfölni, mindenféle játékot tanulmányozni, többi gyerek hangját utánozni, tükörben a babaát lesni, orrokat lecsavarni

kedvenc kajái: banán, körte, sárgarépa

karácsonyi hangulat

végre-végre ráéreztem, hogy közeledik a karácsony!
elkezdtem nagytakarítani, bár ez tegnap kimerült az ablakpucolásban, mert az akkora feladat nekem, hogy elég is volt. utána előszedtem a karácsonyi limlomokat-csecséket. de széééép!
ma még szerezni kell egy adventi koszorút, hiszen vasárnap már meg kell gyújtani az első gyertyát.

sárgarépa - az első zöldségfalatok

Lilu ma sárgarépafőzeléket evett. öklendezve. de a szokásos adagját betermelte, szóval csak furcsa lehetett neki.
és itt az ideje, lustaanyu, hogy elkezdjem a főzelékeket magam gyártani, mert kivagyok tőle, hogy az összes 5 hós kajába húst tesznek, pedig még egy hónapig tuti nem kap husit a kismajomka.
szóval elmentem a piacra felfedező körútra, és hát a második emelet kincseket rejt: néniket és bácsikat, akik a hazait árulják. szóvala főzeléket én fogom csinálni, és talán a gyümölcsöket is. nemtom, kicsit féltem magamtól a konyhát... 

a mai nap

húúú emlékeztek? "a mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon. számba cukorkák repüljenek és a mese valósággá váljon!" 

hát nem unatkoztunk ma, legalábbis én tuti nem. kitakarítottam a ráday utcai kölcsönlakást (a lábos a szénnéégett almákkal odaveszett ).
sétáltunk egy nagyot kendővel, a különbség kenguru és kendő között leírhatatlan.
itthon pedig átrendeztem a lakást. tulajdonképpen mindent máshova toltam. érzem is a mellizmaimat, remélem a tejcsárdáknak nem lesz bajuk... ha már az ujjam áldozatul esett egy képtörésnek. nem nagy vágás, de az istennek se akar elállni a vérzés, olyan rossz helyen van (hajlatban). na mindegy, leragasztottam, csak így kényelmetlen.
makika egész türelmesen nézte mindezt végig, és az evésével is meg vagyok elégedve, egy kajára majdnem egy egész minihipp alma lecsúszott.

a szombati babaexpos fotózásból nem is tettem képeket. na majd most:

pneumo oltás

ma dokinéninél voltunk egyrészt a második pneumo oltás miatt, másrészt mert 2 hónapja méregették utoljára a makikát. hát meglepő. két hónap alatt 2 centit és 740 g-ot nőtt. nem is a súly a meglepő, az szokásos Lilu-féle hízogatás. de a centi? hát már lassan a bodykat és rugikat 74-esre kell cserélnem. másból mondjuk teljesen jó a 68-as, no de akkor is. 63 centi? nem mintha nem lenne elég, sőt! tökéletes  :)

dokinéni leszidott, hogy elpazaroltam a D-vitamint, bár még 1-2 hónapig elég lesz, de elvileg 1 éves koráig elégnek kell lennie. na ja. és egyetlen cseppet se lehet ám mellélőni! ja, arról ne is beszéljek, hogy minden egyes nap kiskanállal tejcivel vagy valamivel kellene beadni neki. meg se mertem szólalni, hogy jó ha 3 naponta eszembe jut és gyorsan belecsöppentek 3 cseppet. de lehet, hogy 2 naponta 3 cseppet, vagy 4 naponta 3-at. hiába, veszélyes életet élünk, játszom a gyerek testi épségével ...

K-vitamint is beadtam egy hónapja az utolsót, azt föl se írta, fél éves a gyerek, nem kell már. hát jó. örülök neki, egy macerával kevesebb.

a bőre megint száraz, a szokásos fürdetőkrém mellé írattam neki megint olyan csodatestápolót. és felírattam a meningo elleni oltást is, januárban az utolsó pneumoval megkapja, és a másodikat márciusban, szóval ha megyünk Írországba, ha nem, gyermek oltásügyileg rendben lesz.

tegnap fel lettem világosítva, hogy lejárt a tgyásom, gyedet kell(ene) intézni. anyunak passzoltam ezt a dolgot, azt se tudom hogy kell, a lényeg az egészben, december elején csak félpénzt kapok (mehetek vele a vásárba agyamra mentek a gyerekdalok?) szerencsére a tanítás kicsit kiegészíti, januártól az se lesz. de nem baj, mert nem tudok bele kellő energiát fektetni.

babakötvényt is intézni kellene... fúúújj ezek az evilági dolgok  :-D

Bencit karácsonyig nem sokszor látjuk majd, rendezvény-hegyek lesznek, kezdhetem magam készíteni lelkileg... de olyan csodálatos karácsonyunk lesz, mint még soha!

kendő

most aztán beadtam a derekamat és beálltam a kendősök sorába. tegnap a babaexpon volt lehetőségem kipróbálni Liluval a kendőket, a mei tai-t, de jó volt!! a mei taiba Lilu sajnos picike, bár lustaanyunak egyszerűbb lett volna használni, de a kendőt választottam.

Lana, Nandu és Carolino kendők voltak kint, sajnos a Lana nagyon drága nekem így kezdésnek, pedig gyönyörűek voltak, a másik kettő majdnem egyforma árban és hasonló anyagból van, Józsa környezettudatos és magyarárutvegyünk királylány beszélt rá végül a Carolinora, mert az magyar. és milyen igaza van  :)

na ma elkezdtem megtanulni a hátra kötést. nagy lendülettel bwcc-vel kezdtem, de be kellett látnom, hogy ehhez még kevés vagyok. természetesen először csak szegény Tete rongytestével gyakoroltam, aztán az egyszerű háti kötést bátorkodtam Lilun is kipróbálni, ennek eredményeként most itt alszik a hátamon, én meg ideültem elmesélni első kendős élményeimet.

tudom: gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás...

miért Illangó?

már sokszor és sokan kérdezték tőlünk, hogy honnan ez a név? nem is hallották még... és egyáltalán milyen név ez?

hát elmesélem.

2007 karácsonyán utónévkönyvet találtam a fa alatt. akkor még nem tudtuk, hogy kisfiú vagy kislány növekszik a pocakomban, ezért A-tól Z-ig fiú és lány neveket végigolvastam. egyetlen név maradt meg a fejemben, az Illangó. és bár gyönyörű hangzású, de azért az embernek akaratlanul a pillangó jut eszébe róla. csak egy enyhe célzást engedtem el családi körben, persze mindenki úgy nézett rám, mintha ufo lennék. hát hagytam.

fiú nevek közül ezek tetszettek mindkettőnknek: Csanád, Barnabás, Dénes, Ákos, Vidos

lány nevek közül pedig ezek: Csenge, Lilla, Dóra, Luca, Villő

végül leszűkítettük, maradt a Csanád és a Csenge.

januárban kiderült, hogy kislányunk lesz, tehát Csenge. de én nem éreztem őt Csengének. beszéltem hozzá, próbáltam szokni, nem ment. aztán bevallottam apának, hogy ez a gyermek bizony nem Csenge. ugyanezt végigjátszottuk a Lillával, Lucával... egyiket se "éreztem".

aztán eszembe jutott megint az Illangó. hogy milyen kedves és csengő-bongó név Benci hallani se akart róla. én meg kerestem a jeleket, hogy miért igen, vagy miért nem. rákerestem egy számmisztikás oldalra. egyesével beírtam a vezetéknevünk mellé, hogy Luca, Lilla, Illangó... és az Illangóra jöttek ki a legszimpatikusabb tulajdonságok. ezt elmeséltem a férjemnek, aki akkor már napok óta ízlelgette az Illangót. és egyszercsak fölhívott, hogy ez egy gyönyörű név, minél többet gondol rá, annál tökéletesebb.

pocakbabával is elbeszélgettem, és akárhányszor kimondtam, hogy Illangó, mindig mocorgott. a többi névre nem reagált sosem.

hát így lett a kismakink Illangó.

az utónévkönyv ezt írja:
"irodalmi fogantatású név, Jókai Mór névalkotása Levente című drámájában, amelyben Marót kazár fejedelem egyik lányának adta ezt a nevet. az író valószínűleg a pillangó közszóból s talán az Ilona név ihletésére alkothatta a nevet. ajánlott névnap: aug. 18."

wikipédiáról:
"Illangó jelentése: gyors lábú tündér (és nem pillangó). előfordul Jókai Bálványos vár című művében is mint tündér név, ezenkívül Böszörményi Gyula, Gergő és a táltosviadal című könyvében."

máris csütörtök

hogy lett hirtelen csütörtök? nem is tudom mit csináltam a héten... na gondolkodjunk.
hétfőn jöttek keresztbabáék még a ráday utcába, sétáltunk, turiztunk (én nem, csak kísérő voltam, önvállveregetés )
kedden Tibész és Koszi látogatott meg minket, aztán összepakoltam a cuccainkat. mellesleg tönkretettem a kölcsönlakás kölcsönkonyháját benny hill elbújhatott volna mellettem... életem első babakaja gyártása, otthon kaptunk almát, gondoltam párolok egy kicsit Lilunak, ehet jó kis hazai ízeket. még nem volt puha az alma, erre nagy durrogások-rottyantások a pelenkából. na gondoltam gyorsan lecserélem a pelust, addigra pont kész lesz az alma. na hát pont kész lett, olyannyira, hogy szénné égett a lábosban, erre jól megijedtem, lábost lekaptam a villanytűzhelyről és azzal a lendülettel lecsuktam a tűzhely tetejét. szénalmatál a mosogatóba. vizet engedtem rá (jóóóvan) gomolygott a füst a konyhában, és mire visszafordultam a tűzhelyhez, egy helyes kis lyukacska keletkezett a tetejében, a főzőlapon meg az odaolvadt tűzhelytető (király vagyok na!). azt se tudtam, sírjak vagy nevessek mindenesetre jobbnak láttam a férjemet még jó előre telefonon beavatni, hogy megeméssze míg hazaér.
kedd este átcuccoltunk félig a baranyaira, szerdán reggel Benci a maradékot áthordta. ezt a folyamatot nem részletezném, gondolatban 15-ször beadtam a válópert, gondolom a szomszédoknak is megvan rólunk a véleménye, mert az olaszok hozzánk képest... hát túléltük, megvolt ez is.
szerdán visszakaptuk a gázszolgáltatást, kipucoltam a lakásból a három hetes koszt, elpakoltam, mostam, főztem (igen!), és kettesben töltöttük az estét Lilucival, mert a Benci későn jött. gyermek konkrétan kibírhatatlan volt az este, ooooordított 3 órán keresztül, meg néha-néha felröhögött, szóval mire kiborultam volna, mindeg jött egy kis kedvesség tőle, amin olvadoztam, de hát akkor is kérem szépen, ezt akkor kéne csinálni, amikor édesapa itthon van .
ma fórumrandink volt a tranzit caféban (jajj de jó kis hely az, olyan kedves!) jól megbeszéltük, hogy sokkal jobb lett volna ott a baba-mama tali, no de utólag okos az ember ugye...
utána megint keresztbabáztunk, Barbara beoltatta magát influenza ellen, 2ezer valahányszáz forint (ezer helyett ) szóval bár gondolkodtam rajta, így már el is ment a kedvem, no meg a sorvadozásától is, amíg itt voltak, végig zsibbadt a keze. hát ez nekem nem kell, köszi. inkább hipochonder apukát kellene elküldeni, úgyis ő hordja haza a betegségeket.
hát ennyi minden történt.

hétvége

hétvégén Nagyvenyimen voltunk. végre... volt családi banzáj, rántotthús, miegymás.
megérkezésünk elég szomorúra sikerült, drága tapintatlan férjemnek köszönhetően kiszállunk a kocsiból, első kérdése apumtól:
-az ott a Polly maradványa? (mutat egy hatalmas foltra az út közepén, amit addig észre sem vettem)
-igen.
hát köszi, kellemes volt így megérkezni, beparkoltunk a cicám maradványai mellé. nem sírok.
amúgy jó volt otthon, Szilvi-napot tartottunk (unokatesóm), mostanában az ilyen családi ünnepek a mamáéknál vannak megtartva, mert ugye ő már csak az ágyában (jobb esetben a székében ücsörögve) tud részt venni ezeken. ilyenkor boldog a nagyikám nagyon, ott ülünk, beszélgetünk körülötte, a kis dédunokájáért is odavan ("hogy pislog mindkét szemével!" ).
kedves férjem tulajdonképpen az ilyen hétvégéket átalussza, szóval őt nem sokat láttuk, de nekem jól esett egy kis családi nyüzsgés. a babasétáltatásokat apukámmal tudtuk le, szerinte neki jót tesz a séta, mert fogynia kell (hát nem tudom... én minden nap sétálok nem is keveset, de fogyni még nem sikerült...).
amúgy apukám kezd belefáradni a munkakeresésbe, sajnálom nagyon, mert annyira lelkes, de hát ez egy gonosz világ. pedig milyen jól járna vele bárki, ha fölvenné! nála precízebb embert nem nagyon ismerek (a szűz jegy ugye). az a baj, nekem akaratlanul is beugrik a bátyja, elég hasonló volt a helyzete, amikor öngyilkos lett... nem is akarok erre gondolni, meg biztos vagyok benne, hogy apum teljesen más egyéniség, és egyáltalán... sosem tenné ezt meg a családjával, miután végignézte azt a sokkot akkor...
na, kicsit szomorúra sikerült. biztos a kialvatlanságom...

babák minden mennyiségben

tegnapelőtt, tegnap és ma is babáztunk így röviden összefoglalva!

fórumos baba-mama találkozó volt kedden, nagyon élveztem, és Lilu is, pörgött, mutogatta a hátról hasra tudományát, és elszedte a többi gyerek játékát nagyon cukik voltak. a helyről, ahol találkoztunk, a férjemre való tekintettel inkább nem nyilatkoznék...

szerdán Irénnel és Józsával bandáztunk, földerítettük a váci utcai turit.

tegnap kereszt-Sebiéknél voltunk, sőt mégegy baba is jött az anyukájával, mindketten nagyobbak Lilunál, csak úgy pörögtek körülötte, másztak, tipegtek (mármint Sebi), Lilunak meg csak gúvadtak a szemei, hogy ő miért nem tud utánuk menni. annyira akart ő is, hogy nap végére elkezdte feltologatni a popsiját, amit azóta is lelkesen gyakorol, bár nagyon mérges tud lenni, hogy azért ez még nem megy neki... mindenesetre fogunk járni Sebihez kiképzésre, főleg hogy a szemkinyomkodást is egyre jobban viseli Lilu :)

ma pedig hozzánk jött látogatóba egy babu az anyujával. őket is összeengedtük, és bár a kisfiú nagyobb (már súlyra) Lilunál, a kis kelekótyám mindenáron le akarta szedni a füleit, orrát, ruháját, és még ő sírt, amikor ez nem jött össze a kisfiú meg maga buddha, a legnagyobb nyugalommal játszott mindenféle zaklatások közepette.

mi még mindig csereszálláson lakunk, amit már kezdek nagyon unni, mert valami nem jó ezzel a lakással. én minden éjszaka rémeket álmodok, a Benci meg rosszul alszik. naszóval nem pihenünk sajnos, és ez így nem jó. amúgy a belvárost élvezem még mindig, bárhová eljutunk gyalog, még annak ellenére is, hogy fel van túrva minden a Kálvin környékén.
jövő hétvégén költözhetünk vissza, nagyon várom már, bár egyetlen porcikám sem kívánja a cuccolást már megint...

Polly - meghalt a cicám...

elütötte egy autó a cicácskámat. 4 és fél éves volt és élete utolsó 1 hónapját nem is töltöttük együtt :( anyuékhoz vittük, hogy ne kelljen annyit költöznie, hiszen annyira nagy stressz volt ez neki. most azt kívánom bárcsak ne akartunk volna neki jót...
ő volt az első állatkánk a Bencivel, együtt jött velünk az első közös albérletünkbe. nem volt egy kedves macska, bár inkább ezt úgy mondanám, hogy IGAZI macska volt, hihetetlen egóval és engem nagyon szeretett. és a legszebb cica volt, akit valaha ismertem.

megint egy rövidke összefoglaló

no nem azért nem írok, mert ilyen lusta vagyok, hanem mert sürgök-forgok. a cserelakásba most sikerült mindent áthozni, helyre tenni, ruhát kimosni, pffff.... a ruhák egyébkét olyan lassan száradnak, hogy nagyon durva.
az elmúlt napokban sokat csavarogtunk, babákkal randiztunk (Irénnel és Sebivel) no és anyukáikkal. sétahegyek vannak, rokonlátogatások, munka.
szombaton tanítottam megint (hogy elröpül 3 hét ) most sokkal jobban éreztem magam, mint először.
ma Mendén voltunk, nagypapázni és dédizni, volt fincsi ebéd, Benci-nagyi fölvarrta a nadrágomat. Liluért a nagypapája oda van meg vissza, le se akarta tenni, nem is ebédelt, csak az unokáját imádta :)
anyósomék is hazaugrottak Londonból, Lilu kapott pár édes-csinos ruhácskát, ruhákkal egyébként most el vagyunk halmozva, mert Írországból is érkezett egy ruhacsomagocska, amikért nem tudunk elég hálásak lenni, mert ez a gyermek úgy nő, hogy el se hiszem.
hízásügyileg nem hiszem, hogy jól állunk, de holnap mérlegelek egyet és kiderül.

alma-banán

ma alma-banán kaját evett a makika, és ez azért említésre méltó, mert eddig még semmi nem ízlett neki elsőre. persze az első falatka fintorgós volt szokás szerint, de a sokadiknál már a kanalat is majdnem elrágta :) minden cseppjét betermelte az 5 kanálnyi kajának, és fel volt háborodva, hogy elfogyott. holnap 6 kanállal kap!

hévízi nyaralás képekben

Hévíz negyedik-ötödik nap és csomagolás-hegyek

sokminden történt mostanság, épp az ideiglenes albérletben csücsülök, amit a gázcsőcsere idejére kaptunk. nagyon jó itt a városban, minden közel van gyalog, mindenhol bolt, kávézó és atm  :)

Hévíz utolsó egész napja nagyon jól telt, Benci betartotta amit ígért, egész nap babázott, én meg olvasgattam, aludtam, pihentem. délután megvolt a szokásos közös fürdőzés és még vacsizni is elmentünk. szép volt, jó volt, reggel csomagoltam, ennyi.

a cuccainkat már haza se vittük, megkaptuk a Ráday utcai lakás kulcsait és ide hoztuk a bőröndjeinket. aztán jópár dolgot áthoztunk a másik lakásból, de így is lemaradt egy-két nélkülözhetetlen tárgy (pl a szemöldökcsipeszemet nem láttam egy hete... ) 

csináltattam Hévízen auraelemzést. közölték velem, hogy fáradt vagyok. na ezért fizetni ezerötszázat, nagyon tud a csaj :-D és pihenni most sem fogok, ezermillió ruhát kell kimosnom és szombatra is készülni kell és mióta nem találkoztam már a barátaimmal...

Hévíz harmadik nap

hát ez egy tartalmas nap volt, sok-sok sétával, úszással, jakuzzival, sütizéssel-kávézással, főzéssel, mosással, veszekedéssel, kibéküléssel...
délelőtt kicsit besokalltam, hogy nekem nem jut pihenő, az egóm feltört az anyaságom alól, elég csúnyán ráolvastam a férjemre, hogy örülök, hogy ő jól érzi magát, de nekem ez nem is pihenés, olyan, mintha hozta volna magával pihenni a háztartási robot Nojcit... nos, megbeszéltük, állítólag kedden lesz az én napom.
sikerült wellnesskednünk, mindhármunknak, végre volt hely a jakuzziban a babának is, míg nem ment a bugyogás, megúsztattuk a kiscsirkét. nagyon élvezte, majd kiugrott a kezemből, annyira kapálózott a kis lábaival. jól el is fáradt a nagy úszásban, beleraktuk a bálnába és elnyomta a víz ringatózása.
én megint úsztam, nagyon jól esett, annyira elfáradtam, nehéz volt rávennem magam, hogy még sétálni is elmenjünk. de elmentünk, kávéztunk, sütiztünk, de sajnos besötétedett, mire elindultunk, gyermeket hazafelé (domb tetejére) már kézben kellett vinni. ezt a sötétben rettegést nem tudom honnan szedte, de ez így nagyon nem jó.
még gyorsan összedobtam egy vacsit, makika nagyon hamar bealudt, és nekünk sem kellett sok, este 9-kor már az egész család durmolt.

Hévíz második nap

az előbb szépen megfogalmaztam a mai napunkat és egy ügyes mozdulattal ki is töröltem szóval röviden:

voltunk Keszthelyen, hatalmasat sétáltunk, jó sokat úsztam, vettünk tilitoli babakocsit, ilyet: